Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)
A Római levél magyarázata - Köszöntés és bevezetés (1, 1—17)
10 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 8 9 10 11 12 gyelemről van szó, amelyet Isten ád Krisztusban a bűnösnek, és az üdvözlet azt a békességet kinálja fel, mikor Isten megbékél a bűne miatt gyűlöletében neki ellenségévé lett emberrel. 1, 8—17: Bevezetés. A levél fő-tárgya. Először is hálát adok az én Istenemnek Jézus Krisztus által mindnyájatokért, hogy hiteteknek híre van az egész világon. Mert tanúm az Isten, akinek lelkem szerint szolgálok Fia evangéliumának [hirdetésével], hogy szüntelen gondolok rátok és mindenkor könyörgök imádságaimban, hogy Isten akaratával bárcsak sikerülne egyszer már eljutnom hozzátok. Mert vágyódom látni titeket, hogy megerősítéstekre juttathassak nektek valami lelki ajándékot, azaz hogy köztetek, veletek együtt erőt s vigaszt nyerjünk kölcsönösen egymás hite által, a tietek meg az enyém által. Nem titkolom előttetek, testvéreim, gyakran feltettem már magamban, hogy elmegyek hozzátok, — de mindeddig akadály gördült elém, — hogy valami gyümölcsre tegyek szert köztetek is, mint a többi [pogány] népek közt. Görögöknek és barbároknak, bölcseknek és tudatlanoknak egyaránt adósa vagyok. Ezért az a kívánságom, hogy nektek is hirdessem az evangéliumot, akik Rómában vagytok. Mert nem szégyenlem az evangéliumot. Istennek hatalma az minden hívőnek üdvösségére, elsősorban zsidóknak, de görögöknek is. Mert Isten az ő igazságát nyilatkoztatja ki benne hit alapján hitre, amint az írás mondja: „Az igaz ember hitből él." 17. vs. v. ö. Hab. 2, 4. Az antik levélnek a szilárdan kialakult formái közé tartozik az is, hogy a levélíró mondanivalóját az istenek iránti hálaadásnak valamiféle megnyilatkozásával kezdje. Pál apostol ezt a szokást — a Gal. kivételével — átveszi, de egyúttal ki is mélyíti. Ami a profán levélírásban sokszor külső formaság, az itt megelevenedik és új élettel telik meg, mert kifejezi az apostol hitéletének az elevenségét. Istennek Krisztus által ad hálát, aki minden keresztyén, azaz hitből fakadó megnyilatkozás közvetítője. Az apostol minden munkája istentiszteleti szolgálattá lesz. Az evangélium hirdetése ilyen szolgálat s annak mintegy a belső, Isten felé fordult oldala az apostol imádságos élete. Pál nyomatékosan hangsúlyozza, milyen állhatatosan könyörög Istenhez azért a római gyülekezetért, melynek hitét mindenfelé emlegetik a világban, ahol csak keresztyén gyülekezetek vannak. Az apostol régóta vágyik arra, hogy eljusson ebbe a gyülekezetbe. De ez a vágyódása is alá van rendelve Isten akaratának. Pál minden tervét és törekvését apostoli munkájában is az Isten akaratának rendeli alá. Az az óhajtása sem fakad egyéni kívánságokból, hogy ellátogathasson a római gyülekezetbe, hanem beletartozik abba a missziói munkafeladatba, mely éppen reá, a pogányok apostolára hárul. Azért kívánkozik Rómába, hogy a neki adott isteni kegyelem szerint valami „lelki", azaz a Szentlélek által munkált kegyelmi adományt adjon a gyülekezetnek erősítésül, illetve, amint kissé megszorítva nyilatkozatát hozzáteszi, hogy együttléte a római gyülekezet tagjaival kölcsönös erősítést és vigasztalást szerezzen egymás hite által. Pál missziói munkájának nagy átfogó összefüggéseiben szemléli a római gyülekezet meglátogatását is,
