Karner Károly: Isten igazsága. Pál apostol levele a rómabeliekhez (Győr, 1942)

Bevezetés

4 zett váltságot (3, 21—28.). Ezt a váltságot hit által ajándékozza nekünk Isten. Hogy mi a hit, azt a 4. fejezet Ábrahám példáján rajzolja meg (4, 1—25.). Hit által van békességünk Istennel, aki Krisztusban megbékéltette a világot önmagával: így Krisztus egy új, Istennek engedelmes emberiség fejévé válik (5, 1—21.). A hitben elnyert új engedelmesség — mint a keresztség által Krisztus halálába való eltemettetés — formálja az életünket: felszabadít a hústest bűnre késztető hatalma és törvény zsarnoksága alól (6—7.), hogy a Szentlélek vezetése alatt élvén, élő reménységre megmentetvén valóban szolgáljunk Krisztusnak, mint az ő választottai, akiket sem földi, sem sátáni hatalom nem szakíthat többé el Istennek reánk kiáradó szeretetétől. (8. fejezet.) A második főrészben az apostol Istennek a megmentő igazságát az Isten kegyelmes kiválasztásához való viszonyban rajzolja meg. Izráelnek, a választott népnek a hitetlenségén mutatja meg, hogy Istent nem köti meg semmiféle emberi magatartás, kegyelmének ajándékozásánál teljesen független minden emberi előfeltételtől. De Isten elkészíti az üdvösség útját mindazoknak, akik nem a „saját igazságuk" révén akarnak érvényesülni Isten előtt, hanem hittel fogadják Istennek feléjük kitárt kegyelmes igazságát. Isten végezetül is zsidót és pogányt egyformán ment meg Krisztus által (9—11.). Az 1, 16—17-ben megadott főtéma kifejtését jelentő két főrészhez azután még egy harmadik csatlakozik inkább olyan fejtegetésekkel, melyek a gyülekezeti élet megújhodását és új rendezését (12. fejezet), az államhoz és felsőbbséghez való viszonyunkat, a társas erkölcsi életünket és a végső megváltás felé tekintő reménységünket (13. fejezet) szabályozzák. A római gyülekezet külön nehézségeivel függ össze az az útbaigazítás, melyet az apostol „a hitben erősek" és „a hitben gyengék" egymáshoz való viszonya tekintetében ad (14, 1—15, 13.). A levél befejezésében Pál tájékoztatja a gyülekezetet missziói munkájának legközelebbi terveiről s ezzel kapcsolatban bejelenti látogatását a római gyülekezetnél (15, 14—33.). Ajánlásokkal, üdvözlésekkel és intelmekkel záródik a levél (16, 1—23.), úgyhogy Isten dicsőítésébe csendül ki (16, 25—27.). A Római levél magyarázatairól., A Római levélre vonatkozó rengeteg irodalomból, ill. az írásmagyarázati munkák közül csak a legfontosabbakat említjük meg. így az ókori egyházból Origenes, Chrysostomus egyházi atyák, valamint Pelagiusnak Hieronymus művei közt található és egy Ambrosius neve alatt ránk maradt, de nem tőle származó (ú. n. „Ambrosiaster") kommentárját. Luther Mártonnak az Újszövetség-fordításában a Római levélhez irt s ismeretes „bevezetése" mellett különösen fontosak a Római levélről tartott egyetemi előadásai, melyeket újabban tett közzé Ficker „Anfänge reformatorischer Schriftauslegung" I. kötet címen (1909, 4. kiad. 1930),. német fordításban megjelent Ellweintől (Luther Martin: „Vorlesung über den Römerbrief", 3. kiadás, 1935). Kálvinnak ugyancsak igen fontos kommentárját Tholuck adta ki (loh. Calvini in omnes NT-i epistolas commentarii, I. 2. kiadás, 1834), németre lefordította Müller E. F. K„ 1902., 2. kiadás, 1937. Ezekhez v. ö. Schlatter: „Luthers Deutung des Römerbriefs" c. tanulmányát (1917). A mult századból ki kell emelnünk Tholuck: „Kommentar zum Brief an die Römer", 5. kiad. 1856, Weisz Bernát: „Der Brief an die Römer" (a „Kritischexegetischer Kommentar über das Neue Testament" c. sorozatban, 9. kiadás 1899) és Sanday-Headlam: „A critical and exegetical Commentary on the Epistle of St. Paul to the Romans" (a „The International Critical Commentary" c. sorozatban, 1895, 5. kiad., 1905) c. kommentárokat. A legújabb kommentárok közül különösen fontosak: Zahn: „Der Brief des Paulus an die Römer", 3. kiadás 1924, Lietzmann: „An die Römer", 4. kiadás 1933, Jülicher kommentárja a „Schriften des Neuen Testaments neu übersetzt und für die Gegenwart erklärt" c. sorozatban, 4. kiadás, 1929, Althaus kommentárja a „Das Neue Testament Deutsch (Neues Göttinger Bibewerk)" c. sorozatban, 3. kiadás, 1935, Schlatter: „Der Römerbrief" („Erläuterungen zum Neuen Testa-