Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

15. Életet menteni! - 3,1-6 nyára túlságosan „emberinek" érezték ezt, ami a megdicsőült Úrhoz már földi életében sem illett. Márknál annál nagyobb hangsúly van az „indulatos" Jézus képén (vö. 1,41). Persze Márk sem arra gondol, hogy Jézusnak hamar haragra lobbanó természete volt. Az οργη = orgé (= harag) apokaliptikus eredetű szóhasználat és az ÚT-ban túlnyomórészt Isten ítéletét jelöli. Jézus haragjában tehát Isten ítélete van jelen. Az ellenfelek magatartására nincs mentség. De hogy Jézus haragja nem féktelen gyűlölet, mint ellenfeleié, azt jelzi, hogy „igen elszomorodot". A συλλυπεισθαι = sullupeisthai (csak itt, az ÚT-ban!) jelenthet részvétet, de a συν- = sun- igekötő fokozásként is érthető. Itt ez utóbbi valószínűbb (vö. 14,34). Jézus sajnálja, hogy ellenfelei idáig jutottak. Ez azonban nem bénítja meg embermentő aktivitását. Megfenyegetetten, kemény szívek között is teszi, amit tanít s amire küldetett: életet ment! Az azonnali gyógyulás a csodaelbeszélésekben általában Jézus hatalmának nagyságát mutatja. Itt azonban nem a csodán van a hangsúly, hanem a kontraszton: Jézus halála árán is hű marad az emberhez, menti az emberi életet! (Vö. 15,31.) A tudatos szombatszegésért ui. megkövezés járt. 6 Az ellenfeleknél is tetőfokára jut a kontraszt: ők, akik tiltják szombaton az életmentést, ugyancsak szombaton Jézus elpusztítására határozzák el magukat. Jót tenni nem szabad szombaton, ölni igen! Jézus halála a zsidó, farizeusi kegyesség végső csődje! Ε záróvers eredete nagyon vitatott. Hagyományos vagy Márktól való? Abban egyetértés van, hogy Márk összefüggésében nagyon hangsúlyos, és nem csak 3,1-5 lezárása, hanem az egész vitabeszéd-sorozat csúcspontja. Általa valamenynyi vitapont a kereszt perspektívájába kerül. Éspedig nem csak Jézus halálának negatív, történeti indoklásaként (Jézus azért halt meg, mert feloldhatatlan ellentétbe jutott a zsidó kegyességgel), hanem pozitív, szoteriológiai értelemben is: Jézus halálával megítéltetett az egész zsidó törvény-vallás és érvényre jutott mindaz, amiről a zsidó kegyesség vezetőivel vitatkozott. Jézus azért halt meg, hogy mindenki részesülhessen az ő megtisztító, bűnbocsátó hatalmában, hogy minden bűnös odaülhessen korlátozás nélkül Isten asztalához, hogy megszabadítson a törvény igájától (böjt, szombat) és megajándékozzon azzal az új erkölcsiséggel, amelynek egyetlen mértéke az életmentő jóság. Mivel ez a sztaurocentrikus perspektíva Márknál egyébként is a legfontosabb, nagyon valószínű, hogy e 6. vers márki eredetű. A szóhasználat is erre vall. Az „és kimentek" (participium) tipikus márki fordulat. Az ευθυς = euthüs ugyancsak. A Jiogy elpusztítsák őt" is márki fogalmazás, mint 11,18-ban is. Csak Márkra jellemző a farizeusok és Heródespártiak összekapcsolása is (vö. 12,13: vitabeszéd! - és 8,15). A két csoport persze inkább ellentétben állt, mint barátságban. A törvényhű farizeusok megvetették a félvér Heródes-dinasztiát, annak hozzátartozóit és politikai szimpatizánsait. (Külön Heródes-párt nem volt!) Mégsem valószínű, hogy összekapcsolásuk önkényes. Márk nyilván ismerhetett olyan hagyományt, amely annak emlékét őrizte, hogy az egyébként ellentétes két 60