Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

13. Böjt?-2,18-22 tanítványai böjtölnek, a te tanítványaid viszont nem böjtölnek? (19) És azt mondta nekik Jézus: Böjtölhetnek a lakodalmi vendégek, amikor a vőlegény velük van?! Ameddig velük van a vőlegény, nem böjtölhetnek. (20) De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor böjtölni fognak azon a napon. (21) Senki sem varr foltot új posztóból régi ruhára; különben a toldás kiszakít abból, az új a régiből és nagyobb szakadás támad. (22) És senki sem tölt új bort régi tömlőkbe; különben a bor szétrepeszti a tömlőket, s mind a bor kárba vész, mind a tömlők. A vitabeszéd-gyűjtemény újabb témája a böjtölés. Ez is ütközőpont Jézus és a zsidó vallásosság között. De az előző szakaszhoz hasonlóan itt is a húsvét utáni egyház szituációja van a háttérben. Erre mutat, hogy a vád csak a tanítványokat éri. Arról szó sem esik, hogy vajon maga Jézus böjtölt-e vagy nem. De mivel Jézus „felelős" a tanítványokért, őt kérdezik s ő válaszol. Persze a válasz is tipikusan húsvét utáni megfogalmazás. Ráadásul nincs egységes gondolatmenete, felépítése. A szerkesztés benyomását kelti. A gyülekezeti használat során bővülhetett s ebben valószínűleg szerepe van Márknak is. így a 21-22. vk-ben már nincs szó a böjtről. Jézusnak ezt a más (ma már ismeretlen) helyzetben elmondott hasonlatpárját talán maga Márk kapcsolta ide. De a 19-20. vk. sem problémamentesek. A 18. v. vádja megállapítja, hogy Jézus tanítványai nem böjtölnek. Jézus ezt helyesli és a lakodalmi hasonlattal meg is magyarázza (19a). Eddig tart a kiinduló kérdésre adott válasz. A folytatás viszont kiegészíti ezt azzal, hogy „jönnek napok" (ti. húsvét után), amikor majd elesik a vád, mert „elvétetik a vőlegény (= Jézus)" és „a lakodalmi vendégek (= a tanítványok") böjtölni fognak. A kiegészítés tehát (19b.20.vk.) meglepő fordulatot hoz: a tanítványok Jézus földi idejében nem böjtölnek, de húsvét után már igen, és Jézus mindkettőt helyesli. Feltételezhető ez a kettősség Jézusnál? Aligha! Miért volt szükség a kiegészítésre? Azért, mert a húsvét utáni zsidókeresztyénség már igen korán visszatért a böjthöz, s ennek igazolását Jézussal mondatta ki. így a kiegészítés az egész szakaszt ellentmondásossá teszi. Ez persze a nagyszinoptikusoknál kevésbé probléma, mert náluk Jézus maga is böjtöl (Mt 4,2; Lk 4,2), sőt Máténál tanít is a böjtről (6,16-18). De Márknál Jézus nem böjtöl (vö. 1,13!), s az itteni kiegészítés ellene mond egész koncepciójának (vö. 7,1-23). Hogyan értette ő ezt a hagyományból átvett szakaszt, s mit válaszol végül is a böjt kérdésére? A szöveg elemzésével keressük a választ. 18 Hol s mikor történt? - nem tudjuk meg. Csak a téma fontos. A zsidóságban a böjt egyetemes alkalma évenként a nagy engesztelési ünnep volt, valamint Kr. u. 70-től a templom pusztulásának emléknapja. Egyetemes böjtöt tartottak nagy csapások idején is (háború, éhség, szárazság stb.). Ilyenkor a böjt a bűnbánat és a gyász kifejezője volt. Ezeken kívül egyes kegyességi csoportok 49