Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

11. Bűnbocsánat a földön! - 2,1-12 felismerte lelkében, hogy így tanakodnak magukban, és szól nekik: Miért tanakodtok ezekről szívetekben? (9) Mi könnyebb: azt mondani a bénának: „Megbocsáttattak a te bGneid!, vagy azt mondani: „Kelj fel, vedd az ágyadat és járj"? (10) De hogy megtudjátok, hogy van hatalma az Ember Fiának bűnöket megbocsátani a földön, - azt mondja a bénának: (11) Neked mondom: Kelj fel, vedd az ágyadat és menj haza! (12) És felkelt és azonnal vette az ágyat, kiment mindenki szeme láttára, úgyhogy mindenki magán kívül volt, és dicsőítették az Istent: Ilyet sohasem láttunk! Régi megfigyelés, hogy e szakaszban két különböző téma kapcsolódik össze. A Jézus bűnbocsánatának jogosságáról szóló vitát egy csodaelbeszélés keretezi. Wrede nyomán sok kutató feltételezi, hogy a keretelbeszélés eredetileg önálló csodaleírás volt, s a hagyománytörténeti fejlődésnek egy későbbi stádiumában került bele a bűnbocsánatról szóló vitabeszéd. Ε feltételezést annál is inkább helyeselnünk kell, mert hasonló témakapcsolást Márk szerkesztői munkájában is találunk, s ebben a hagyományfejlődés jelentős vonását ismertük fel (vö. 1,21-28). Márk szerkesztésének tehát volt már hagyománytörténeti előzménye. - Vitás a betoldott rész elhatárolása. Szerintem valószínű: 5b-től („Gyermekem,... stb.) lla-ig („...Neked mondom"-ig bezárólag). Ha enélkül olvassuk el a szakaszt, akkor egy szokásos csodaelbeszélést kapunk. A betoldás magyarázza a jelenlegi szöveg ellentmondásait, nehézkességét. Ilyen pl. az írástudók szereplése, akikről sem a történet elején, sem a végén nincs szó. Aligha lehetséges ui., hogy ők is beletartoznak a „mindenki"-be (12. v.), akik Istennek adnak dicsőséget a történtekért. Ugyancsak nem tételezi fel a bűnbocsánat-témát a „zárókórus" (= 12b), amely csak a csodára vonatkozik. A szerkesztésből adódik a 9. v. kérdésének nehézsége is. Erre a kérdésre aligha lehet egyértelműen válaszolni. A 10. v. fordulata („de hogy megtudjátok...") szerint a csoda bizonyítja Jézus bűnbocsátó hatalmát. Tehát a csoda a „nehezebb"! Viszont a két téma ilyen összekapcsolása éppen ellenkező értékelésre vall: a csoda csak jelzi a nagyobbat, a fontosabbat, a „nehezebbet", ti. a bűnbocsánatot. Az egész kompozícióban a bűnbocsánaton van a hangsúly. Végül is azt kell mondanunk, hogy maga a kérdésfeltevés pontatlan és félreérthető, ami aligha volt jellemző Jézusra. A hagyománytörténeti szerkesztés fogyatékosságáról van szó. Ennek a tendenciája viszont világos: Jézus csodatévő hatalmát alárendelni bűnbocsátó hatalmának. Ez nem jelenti Jézus csodáinak lebecsülését, csupán helyes értékelését. Jézus csodái annak az isteni hatalomnak a megnyilatkozásai, amely Jézusban van jelen a földön s nem csak beteg testrészeket gyógyít meg, hanem az egész ember kapcsolatát Istennel. így mutat rá a szakasz szerkesztője arra a pontra, ahol Jézus igénye valóban botránnyá, istenkáromlássá lett az írástudók és az egész zsidó vallásosság szemében. Ezt a tendenciát ragadta meg a vitabe40