Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - III. Jézus harca a zsidó kegyességgel (1,40-3,6)

10. „Bizonyságulellenük" -1,40-4

5 40 Mint a hagyományegységek általában, hely- és időmeghatározás nélkül indul az elbeszélés. Csak a redakció lokalizálja: valahol „Galileában" történt (1,39). - Az emberről csak annyit olvasunk, hogy „leprás". Ε sűrített, tragikus „életrajzhoz", amit az ókori olvasó jobban átérzett, mint mi, még egy vonás járul: tudott Jézus páratlan hatalmáról (δυνασαι = dynasai = képes, erős vagy!). Ezért jön Jézushoz, noha egyébként tilos volt leprásnak egészséges embert megközelítenie. Ezért esik térdre. Szava önmagát kiszolgáltató, alázatos imádságként hangzik: „Ha akarsz..."(vö. 14,35k). 41 Meglepő, hogy Jézus haragra gerjed (οργισθεις = orgistheis). Ε kemény kifejezést több jelentős kézirat megváltoztatja: „megkönyörült rajta" (= σπλαγχ νισ9εισ — splanchnistheis). Máté és Lukács egyiket se használja. Márkra viszont jellemző, hogy nála Jézus gyakran szól és cselekszik „indulatosan", haragosan (vö. 1,25; 3,5; 7,34; 8,12; 9,19.23). Ez is a benne működő isteni hatalmat, erőt jelzi, amellyel harcba száll a démonok, az emberek hitetlensége, vagy mint itt - a betegségek ellen. Szinte a démonokhoz hasonlóan megszemélyesül a lepra, s ellenségként áll szemben Jézussal. Téves tehát minden olyan magyarázat, amely Jézus haragját a leprásra (mert Jézushoz közelített!), vagy a leprásokat a társadalmi és vallásos közösségből kizáró rendelkezésekre vonatkoztatja. Jézus „szent haragja" a lepra ellen fordul, mert abban az emberi életet megnyomorító, az ember személyiségét megcsonkító, közösséget romboló gonosz hatalmát ismeri fel. Éppen ezért „kinyújtott keze", „érintése" többet jelent itt, mint a szokásos gyógyító gesztust (1,31): Jézus áttöri a lepra okozta korlátokat és a maga közösségébe fogadja ezt a társadalmilag és vallásilag diszkvalifikált embert. Ha pedig Jézus érinti az érinthetetlent és meggyógyítja a gyógyíthatatlant, akkor benne Isten hatalma van jelen s általa maga Isten juttatja érvényre az ő teremtő akaratát. Ez az irgalmas isteni akarat jut kifejezésre Jézus szavában: „Akarom, tisztulj meg!" 42 - A 42. v. aláhúzza ezt: mert Jézus szavában Isten hatalma van jelen, amit ő mond, az azonnal megtörténik. 43 Jézus ismét indulatos (

εμβριμασθαι — embrimasthai = felindul, felháborodik, ráförmed valakire; vö. 14,5). Mint egy démont kergeti el magától (

εξεβαλεν = exebalen) a megtisztult embert. Az elbeszélés menete e vers nélkül simább lenne. A nagyszinoptikusok kihagyják. Viszont a szóhasználat Márkra vall. Tehát redakcionális betoldásról van szó. Szerepe az, hogy előkészítse, hangsúlyossá tegye Jézus hallgatási parancsát. 44 A tiltás Lk 17,14-ben hiányzik. Lehet, hogy Márknál is még a redakcionális szöveghez tartozik, s a 45. v. kontrasztját készíti elő. De ha a hagyományos szöveghez tartozott is, ott nem volt hangsúlyos. Csupán negatíve fejezte ki a pozitív küldő parancsot: most az az első dolgod, hogy elmenj a paphoz! Máté és Lukács már ebben az irányban enyhítik a tiltást. - A pozitív parancs értelmére már utaltunk. Nem helyes az apologetikus értelmezés: Jézus nem forradalmár, hanem engedelmesen aláveti magát a mózesi törvénynek (E. Schweizer). Ennek világosan ellene mond az εις μαρτυριον αυτοις = eis marturion autois, 38