Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....

9. Jézus küldetése - 1,32-39 állhat, amely talán Jézus és Simon találkozásával kezdődött (ezt pótolja most I,16-20), majd a Simon házában, háza előtt és a következő hajnalon történteket mondta el. A hagyomány szándéka a kapemaumi keresztyén gyülekezet „alapításának" rögzítése lehetett (Schille), amelyben Simon szerepe nyilván jelentős volt. Mindenesetre a hagyomány fogalmazása és „krisztológiája" (Jézus a csodatévő vándor!) nagyon korai - talán húsvét előtti - stádiumra vall. Márk szempontjait a redakcionális kiegészítések megfigyelésével találhatjuk meg. Három fontos márki vonást találunk: 1. A démonűzések említése. Márk csoda-szemléletében ezek a legfontosabbak! 2. A messiási-titok motívuma (34c) 3. Jézus küldetése a prédikálás (38k vk.: κηρυσσειν = kérussein!). 32 A kettős időmeghatározásból a második lehetett a hagyományos szöveg (εδυ [σεν] ο ήλιος - ediisen ho hilios az egész ÚT-ban csak itt és Lk 4,40-ben). Az első viszont márki jellegű (οψιας γενόμενης = opsias genomenes: 4,35; 6,47; II,11; 14,17; 15,42) és római számítás szerint az első őrváltást jelöli (13,35). Noha az eseményeket Márk teszi szombatra (1,21b!), nála nincs jelentősége annak a zsidó tilalomnak, amely szerint szombaton csak napnyugta után lehetett beteget szállítani (vö. 2,27k). A kettőzés márki jellegzetesség és az események folyamatosságát húzza alá. - A δαιμονιον = daimonion, ill. δαιμονιξεσθαι = daimonidzesthai szóhasználat Márké. A hagyományban eredetileg csak betegekről lehetett szó. Jézus nagy hatását emeli ki a „mind' szó. 33 Ehhez kapcsolódik a Márknál gyakori írói túlzás (1,5), amely teológiai célzatú: ha Jézus itt van, mindenkinek hozzá kell gyülekeznie! Az „egész városnak"! Mert ő minden bajban tud segíteni. 34 Még a démonoktól, a Sátán hatalmának képviselőitől (3,22) is meg tud szabadítani! (Ez a démonűzések márki hangsúlya.) Az emberi nyomorúság legmélye az, hogy az ember istenellenes, gonosz erők hatalmában van. De Jézus még ezeknél is hatalmasabb! - Csodái azonban nem teszik nyilvánvalóvá személyének titkát. Emberek közül senki, még tanítványai sem, csak a démonok „ismerik őt", hogy ti. ő „Isten Szentje" (1,24), „Isten Fia" (3,11; 5,7). De ezeket isteni hatalmával elnémítja. Csodái nem önmagukban fontosak, hanem csak mint megnyilatkozásai annak a küldetésnek, amely a keresztre vezeti. Nem mint „csodatévő", hanem mint Megfeszített akar ismertté lenni (15,39). Márk a messiási-titok képzetével tehát már innen, Kapernaumból, a keresztre irányítja az olvasó tekintetét: húsvét után is a Megfeszített az, akire mindenkinek szüksége van, aki gyógyító, szabadító hatalmával segíteni tud rajtunk az emberi élet minden nyomorúságában! 35-39 A most következő versekben Márk radikálisan megváltoztatja a hagyomány teológiai érelmét: a Kapernaumból továbbvándorló, csodatévő Jézus képét alárendeli az egész Galileában prédikáló Jézus képének. A kiegészítő betoldások után a teljes egészében redakcionális 39. v.-ben foglalja össze teológiai szándékát (szummárium!). 34