Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - II. „Új tanítás hatalommal" (1,14-39).....

6. Az első tanítványok — 1,16-20 tanúja volt. ők lesznek később a bizalmas kör, akik Jézus külön kinyilatkoztatásaiban is részesülnek (vö. 1,29; 13,3; valamint 5,37; 9,2; 14,33, ahol a kör - ma már kideríthetetlen okból - háromra szűkül!). 16 Helyileg is csak Márknál kezdődik Jézus története „Galilea tengerénél". Amint Galilea (vö.1,14), úgy a „tengerpart" sem pusztán földrajzi hely Márknál, hanem az eszhatológiai kinyilatkoztatás egyik kiemelt helye (vö. 2,13;3,7; 4,1; 5,1.21 stb.). A tanítványság tehát a közel levő Isten országának eszhatológiai eseménye. - A „Galilea tengere" Márkra jellemző megnevezés. Lukács inkább „Genezáret tavának", János „Tibériás tengerének" mondja. Ez utóbbi kettő volt általánosabb a korabeli szóhasználatban. Márk tudatosan nem szól arról, hogy a négy halász hallott-e már előzőleg Jézusról. A hangsúly éppen azon van, hogy Jézus hívása nem emberi előzményekre támaszkodik. A tanítványság nem emberi elhatározás, képzettség vagy éppen lelki alkat következménye, hanem Jézus hatalmának a bizonysága. Jézus minden tanítványa tudja ezt - mind a mai napig! Ők még mit sem gondolva halásznak, amikor Jézus már „meglátja" őket kiválasztó tekintetével (vö. 1,19; 2,14; 10,21; Lk 19,5). 17 Ezt követi a mindennapi életükbe váratlanul beleszóló hívás, amely a tanítványság két alapvonását írja le: „Jézus után menni", azaz „őt követni" és „embereket halászni". Az „utána menni" és „követni" kifejezések szinonimák. Az előbbi héberaramei, az utóbbi görögös szóhasználatot jelent. Márknál az utóbbi (ακολου9εiv = akolouthein) gyakori (18-szor) és hangsúlyos. A tanítványok Jézuskövetése formailag megfelelt annak, ahogy a zsidó rabbikat követték tanítványaik s menetközben történt a tanítás. Ezért nevezték Jézust is „(tanító) mesternek", azaz rabbinak. Tartalmilag azonban egészen új és páratlan kapcsolatról van szó. A rabbitanítványok maguk választották s keresték fel mesterüket. Itt fordítva: Jézus keresi fel és hívja el tanítványait (vö. Jn 15,16). Ott a tanítványság csak „tanulmányi idő" azzal a céllal, hogy egyszer a tanítvány maga is mester, rabbi legyen. Jézus hívása életre szóló és mindig Jézus marad a Mester (vö. Mt 23,8). Még fontosabb különbség, hogy míg a zsidó rabbi és tanítványai kapcsolatának értelme és középpontja a Tóra, az ótestamentumi törvény és annak magyarázata, addig Jézus és tanítványai kapcsolatában maga Jézus a középpont. Jézus mintegy a Tóra helyére lép és személyével ad új tartalmat és irányt a tanítvány életének. Ez a radikális személyhez kötöttség Jézus részéről isteni igényt jelent (vö. lKir 18,21). Végül döntő különbség, hogy Jézusnál a tanítványság perspektívája Isten országának a közelsége, amit Jézus hirdet. Ebben az eszhatologiai szituációban s erre nézve hívja el Jézus a tanítványait s ad nekik konkrét feladatot: „emberek halászai lesztek!" A kép eredete vitatott. A zsidóságban akkor használták, amikor valaki rászedte, becsapta a másikat. Az Ótestamentumban Isten ítéletére vonatkozik (Jer 16,16; Am 4,2; Hab l,14k). De görög 25