Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - I. Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13)

ELSŐ FŐRÉSZ JÉZUS TITKOS KINYILATKOZTATÁSA (1,1-8,26) I. Bevezetés: Isten felkészíti Jézust az útra (1,1-13) Márk egész könyvével Jézus földi útjának jelentőségét és teológiai értelmét akarja elmondani az egyház igehirdetése számára. Ezért, mielőtt elkezdené Jézus nyilvános működésének leírását (1,14), megmutatja azokat a történeti és transcendens összefüggéseket, amelyekben Jézus történetét szemlélnünk kell. Mintegy ráhangol bennünket arra a hullámhosszra, amelyen ez a történet való­ban érthető és beszédes lesz számunkra. /. A könyv felirata: 1,1 (1) Jézus Krisztus evangéliumának kezdete Névtelen könyv olvasásába kezdünk. A szerző tudatosan nem nevezi meg magát. Nem a maga nevében ír. Nem is külön neki szóló kinyilatkoztatást ad hírül. Akárcsak az Ótestamentum történeti könyveinek névtelen szerzői, az emberi nyilvánosság előtt végbement történetet ír, amelynek „szerzője" maga Isten és tanúja az egyház. Névtelenségével azt fejezi ki, hogy Jézus története egyetemes igényű, mindenkire vonatkozik és mindenkit, aki megértette, ta­núskodásra kötelez. Nem egyéni dicsőségvágy sarkallja tehát írásra. A tanúsko­dásra elhívott egyetemes egyház képviselőjének tudja magát. Nevét környezete őrizte meg és a későbbi hagyományból tudjuk, hogy Márknak hívták. Ezenkívül minden személyes adat bizonytalan. Teljesítménye mégis óriási. Elsőként vállalkozott arra, hogy a názáreti Jézus életére vonatkozó, sokrétű és összefüggéstelen hagyományból kerek egészet formáljon. Szándékát a könyv feliratával azonnal el is árulja. 1 Az ευαγγελιον = euangelion (= jó hír, örömhír) Márk korában még nem je­lentett könyvet, iratot, hanem az egyház missziói igehirdetésének szakkifejezé­se volt és a Jézus Krisztusról tanúskodó, élő beszédet, bizonyságtételt jelentet­te. Márk sem saját könyvére gondol tehát, amikor ezt a szót leírja, hanem az egész világon hangzó missziói igehirdetésre (13,10; 14,9). Nyilván ő maga is 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom