Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Bevezetés - C) Márk evangéliumának jellegzetességei

nem ment nehézségek és feszültségek nélkül. Márk ebben a konkrét helyzetben próbálta összegezni a múltat és megmutatni az egyház jövőjének útját. Végül érdemes a szerzőség kérdésének egy újabban felvetett szempontját is megemlítenünk. Tudatosnak kell tartanunk, hogy Márk névtelenül írt. Olyan ügyben fogott tollat, amely mindenkire tartozik, s éppen ezért egyáltalán „nem fontos", hogy „ki írta Márk evangéliumát". Vö. még 1,1 magy.) C. Márk evangéliumának jellegzetességei Milyen szempontok vezették Márkot könyvének megírásánál? Más szóval: milyen redakcionális koncepció fedezhető fel benne? A következő fejezetekben az ezzel kapcsolatos vizsgálódásaim eredményeit ismertetem vázlatosan. 1. A hagyományanyag Márk evangéliumában A formatörténeti kutatás fontos eredménye, hogy a Jézusra vonatkozó hagyományanyag kezdetén a „perikópa" áll. Vagyis olyan rövid, zárt, kerek egységek, amelyek nem utalnak önmagukon túl, sem vissza, önmagukban hordozzák a kérdésfelvetést és a választ, a megoldást is. Jézus egy-egy konkrét cselekedetét vagy megnyilatkozását, vagy egy vele történt esetet mondanak el. Ez azt mutatja, hogy az őskeresztyénség Jézus történetére nem biografikus, történeti érdeklődéssel nézett vissza, hanem azért, hogy annak egy-egy alkalmas részletét felhasználja az igehirdetés számára; kb. úgy, ahogy ma is egy-egy „textust" választunk az igehirdetés alapjául. Ez azt is jelenti, hogy az így elmondott egységekben kezdettől fogva nem a puszta történeti közlés szándéka dominált, hanem az az igehirdetői, kérügmatikus szándék, amely Jézus történetét az igehirdetés jelenére alkalmazta. Ilyen alkalmazott, kérügmatikus egységekből áll az egész hagyomány és maga Márk evangéliuma is. Könnyen megállapítható azonban, hogy a hagyományegységek gyűjtése nem Márkkal kezdődött. Nála ui. világosan felismerhetők korábbi gyűjtemények nyomai. így pl. Jézus vitabeszédei a zsidó kegyesség képviselőivel (2,1-3,6; 11,27-12,27); Jézus példázatai (4,1-33); Jézus csodái (4,35-5,43) stb. Ε gyűjteményekre, amelyek az egységeket fajtáik szerint csoportosítják, bizonyára az egyház katechetikai munkájában volt szükség az igehirdetés nyomán hitrejutottak oktatásánál. Márk ugyan maga is formálta e gyűjteményeket, de gyűjteményes jellegüket nem szüntette meg, s ezért több-kevesebb pontossággal ma is kielemezhetők. Innen is látszik, hogy Wredenek igaza volt. Márk nem ismerte már Jézus életének pontos és valóságos kronológiáját. Az ui. aligha képzelhető el, hogy a gyűjtemények egységei eredetileg is idői egymásutánban történtek, vagyis hogy Jézus egyszer sorozatban vitatkozott, azután példázatokat XVI