Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Ajánlás

ban azért, hogy cserben ne hagyja az ügyet, és el ne árulja barátait és gyülekezetét. Várható volt, hogy leveléért bűnhődnie kell, és ez be is következett. Hivatalából felfüggesztették és nyilvánosan elítélték mint az egyház árulóját. De ez sem tudta megtörni Dóka Zoltánt. Megtette, amit tennie kellett. Kimondta a szót, s annak most már hatnia kellett. Mindeközben Dóka Zoltán kapcsolatot talált a Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásával és annak professzoraival. Az itteni semleges környezetben szabadon tudta megvitatni teológiai nézeteit és feldolgozni az újabb teológiai irodalmat. Az egyetem Teológiai Fakultására rendkívül mély benyomást tett Dóka Zoltán tudása, elszántsága és kitartása. Ezért 1990. április 28-án a Zürichi Egyetem alapítása 157. évfordulójának ünnepségén egyhangú határozattal és ünnepélyes keretek között a „ teológia doktora" tiszteletbeli címet adományozta neki. Ez a megtiszteltetés - az okirat szerint - „elismeri az ő magas fokú személyes áldozatvállalását a teológia igényének megőrzéséért nehéz időkben, valamint tudományosan megalapozott hozzájárulását a teológiai reflexióhoz és az egyház praxisához a saját hazájában." Ezután Dóka ismét elővette Márk evangéliumát. Ha még oly törékeny volt is a politikai „fordulat", mégis utat nyitott az egykori kommunista vezetésű országokban a szabad véleménynyilánításnak. Dóka átdolgozta a kommentárt és megtisztította az egykori cenzúra valamennyi beavatkozásától. Az időt a mindennapi munka rövidke szüneteiből és főként éjszakai órákból harcolta ki hozzá. De az igének ki kell törnie, az evangéliumnak érvényre kell jutnia! És most itt van a kommentár hamisítatlanul, egyedül az evangélium hagyományos szövegére és a szerző hitére, teológiai felelősségére támaszkodva. Kommentárját Dóka Zoltán a Zürichi Egyetem Teológiai Fakultásának ajánlotta. A Fakultás ezt a nagylelkű ajándékot hálával elfogadja. Tudja, hogy szerény hozzájárulása e könyvhöz nem különös teljesítmény. Csak azt tette, ami a feladata: megőrizni a teológiai igényt és élesíteni a teológiai lelkiismeretet. A kapcsolat, amely Dóka Zoltán személye révén Magyarország és Zürich között kialakult, messze nem az első ilyen jellegű találkozás. Ellenkezőleg: hogy Magyarország és Svájc egyházi és teológiai tekintetben különösképpen is kötődik egymáshoz, az már abban is megmutatkozik, hogy a Második Helvét Hitvallás, amelyet Zürichben Zwingli utódja, Bullinger Henrik írt, a Magyarországi Református Egyházban ma is egyházi használatban van, míg Zürichben és Svájcban a 19. századi teológiai liberalizmus kora óta elvesztette kötelező jellegét. Mi több: 1881-ig a magyar református egyháznak még a nevét is ez a svájci hitvallás adta: „Helveticae Confessionis" (= Helvét hitvallású). A két ország protestánsainak kapcsolatai olyan összeköttetések jelei, amelyek korai kezdetekre és bizonyságok hosszú sorára tekinthetnek vissza. Hadd emlékeztessünk e történetek néhány állomására. VII