Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Előszó

a teológia díszdoktorává avatott. Nagy öröm számomra, hogy e nem várt, nagy megtiszteltetésre válaszul és hálám jeléül könyvem e mostani, cenzúramentes kiadását a fakultásnak ajánlhatom. Kérem a fakultás professzorait, fogadják el ezt az ajánlást ha a magyar nyelv nem is általánosan használt a teológiai irodalomban. Ezért mindenekelőtt az ő számukra fordítom németre legalább a bevezetést, amely összefoglalja a könyv teológiai koncepcióját, és ezt az előszót. Nagy hálával gondolok a zollikerbergi anyaházra is, annak elöljáróira és valamennyi diakonisszára, akik 1979 őszén nemcsak otthonukba, de szívükbe is befogadtak. Egész tanulmányutam idején ők biztosították számomra a nyugodt, gondtalan, családi hátteret, a szállást és az ellátást. Nagyon örülök, hogy később is gyakran lehettem az anyaház vendége. Ma is lelki családjuk hálás tagjának érzem magam. Legalább néhány nevet hadd említsek meg a vezetőségből: Hans Dürig lelkész, Emmy Scherrer főnővér, Rosmarie von der Crone főnővér, Vreni Wegmann és Elsbeth Kübler házanyák. De legszívesebben mindnyájuk nevét felsorolnám, akikkel Isten ott összevezette utamat. Külön köszönettel tartozom Anne Schwenk nővérnek, akitől oly sok segítséget kaptam nemcsak a kéziratom megőrzésében, hanem a könyv ezen új kiadásának előkészítésében is. Sógora, dr. Werner Rentschier, 1984-ben az életemet mentette meg. Neki is hálás vagyok életem végéig. Köszönöm testvéremnek, Dóka Ottó ΕΤΗ mérnöknek, aki jelenleg Adliswilben lakik Zürich mellett, hogy svájci tanulmányútjaimat kezdettől fogva önzetlen testvéri szeretettel kísérte. Ő, családunkban a legfiatalabb, volt mindig az első, aki a többiek számára is utat tört a történelem kemény kövei között. Az ő „kalandvágya" nélkül mindaz, amiről itt beszámolok, csupán elérhetetlen álom maradt volna. Köszönetet mondok az Ordass Lajos Baráti Körnek, hogy lehetővé tették könyvem hamisítatlan kiadását. Különösen is hálás vagyok a hű barátnak és kollégának, id. Kendeh Györgynek, aki mint a kör fáradhatatlan titkára és kiadója sok-sok időt és erőt áldozott e könyv újbóli megjelenéséért. Végül köszönöm családomnak és a Hévízgyörki Gyülekezetnek, amelynek 1959 óta lelkésze vagyok, hogy nem könnyű sorsomat és a könyvírással járó túlterheltséget együtt hordozták velem. Külön hálával tartozom feleségemnek, akinek fáradhatatlan helyettesítő szolgálata elsősorban tette lehetővé tanulmányutjaimat és teológiai munkámat. Köszönöm lányaimnak, hogy a sorsomból fiatalon rájuk szakadt fájdalmas terhek, hátrányok ellenére mindig megőriztek gyermeki szeretetükben. Kívánom mindkettőjüknek és egyházi utamat ma is rendíthetetlenül vállaló feleségemnek azt a boldogságot, amelyet Jézus ígér azoknak, „akiket üldöznek az igazságért" (Máté 5,10). Ε könyv első kiadását szüleimnek ajánlottam. Azóta Isten mindkettőjüket hazahívta. Hálás szeretetem oda is elkíséri őket. Hévízgyörk, 1995 pünkösdjén Dóka Zoltán V