Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

21. A példázatok célja és az ige sorsa - 4,10-20 sosságot utasítja el. Ez a gondolat viszont mindig újra visszatér az evangélium folyamán, jeléül annak, hogy Márk korában is eleven volt a zsidó- és pogánykeresztyénség közötti harc, amelyet Pál is vívott - zsidó létére! - a pogánykeresztyének javára a judaizáló tendenciákkal szemben. Mindehhez számba kell még vennünk Márk titok-képzetét is. Bár a tizenkettő közelebb áll Jézushoz, mint a sokaság és a sokaság közelebb, mint a zsidó kegyesség „kívül lévő" vezetői, mégis maga a tizenkettő is mindvégig értetlenül áll Jézussal szemben. Jézusnak meg kell halnia és fel kell támadnia ahhoz, hogy valóban megértsék Isten országa titkát. Ez a titok tehát Márk számára nem a tanító vagy csodatévő Jézus, hanem a Megfeszített, aki él. Addig a tanítványok is mindig újra csődbe jutnak és kitűnik értetlenségük. Ezért használja Márk az itteni kemény ézsaiási igét őrájuk is (8,18). Viszont éppen ezzel feloldja annak húsvét utáni érvényességét. Húsvétig mindenki vakságra és értetlenségre van „predestinálva", de húsvét után mindenki megértheti, felismerheti Isten országa titkát a megfeszítet és feltámadott Jézusban. 13 Márk szerkesztő munkájában szinte rembrandti művészettel érvényesül a fény-árnyék eszköze. A kiemelő megkülönböztetés után („Nektek adatott...") azonnal megszólal az értetlenségi motívum: „Nem értitek...?" A kettős kérdés, amely Márk fogalmazása és már előre utal a többi példázatra, azt jelenti, hogy a Jézus körül levők sem képesek maguktól megérteni Jézust, sőt tanítását sem. Jézusnak magának kell megmagyaráznia mindent (vö. 34. v.), hogy megértésre jussanak. Jézus megértése sohasem érdem. Mindig kegyelem! S hogy Jézusnak ez a mindhalálig tartó fáradozása az emberi vakság és süketség ellenére sem hiábavaló, azt hirdeti a most következő példázat-magyarázat, sőt az ezt követő többi hasonlat és példázat is. 14-20 Ma egyre kevesebb kutató állítja a magyarázat jézusi eredetét. Szerintem is az őskeresztyénségben keletkezett. Jézus a példázatokat eleve megvilágosító magyarázatul mondta. Alig képzelhető, hogy Jézus saját magyarázatát magyarázta. A szóhasználat is tipikusan őskeresztyén. Különösen az ige (λογος = logos) abszolút formája, amely az őskeresztyén igehirdetés szakkifejezése. Ez a magyarázat központi fogalma (8-szor). Egyenesen apokaliptikus hátteret sejtet a „Sátán", a „nyomorúság", a „világ" szóhasználat, valamint az allegorikus értelmezés. A magyarázat irodalmi szintje jelentősen alatta van a példázaténak. A fogalmazás nehézkes. Az alkalmazás pedig képzavarhoz jut: a vetés egyszer az igét jelenti (14. k. vk.), máskor az embereket (16,18.20. vk.). Ez utóbbi is apokaliptikus vonás (vö. Mt 13,38). Ugyanakkor az alkalmazás nem mindig lép ki a példázat képanyagából (14.20. vk.). Mindez azt mutatja, hogy a magyarázat egy őskeresztyén kísérlet Jézus példázatának konkrét alkalmazására. Ez persze nem teszi számunkra jelentéktelenné. Egyfajta őskeresztyén bizonyságtételről van szó, mint az egész Újszövetségben is. Azon sem kell fennakadnunk, hogy a magyarázatot Jézus szájába adják. Hiszen az evangélisták is ezt teszik, amikor a saját hitbeli meggyőződésük szerint formálják a Jézusra vonatkozó hagyományt. 83