Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

18. Isten családja - 3,20-35 beküldenek érte. Hivatják. Ami bent történik, nem érdekli őket. Nincs közük hozzá. Máté és Lukács enyhít. Mt: bentről veszik észre őket. Lk: a sokaság miatt nem tudnak bemenni. Máté szerint beszélni akarnak vele. Lukács szerint látni akarják. Márk már megmondta jövetelük célját (21 v.). 32 Csak Márk utal a jézus körül ülő sokaságra (vö. 34. v.). Egyes kéziratok a fiútestvérek mellett (αδελφοί - adelphoi) Jézus nőtestvéreit is (αδελφαι = adelphai) említik. Ez azonban a 35. v. visszavetítése. Márk tud a nőtestvérekről is (6,3), de itt a fiútestvérekre van szükség (21. ν.!). A szöveg egyszerű értelméből világos, hogy Jézusnak voltak testvérei. Ezt csak a katolikus teológia vonja kétségbe a Mária-kultusszal kapcsolatos dogmatikai érdekből. 33 Jézus kérdése meglepő. Nyilván tudja, ki az anyja és testvérei. A kérdés küldetéstudatára utal. Isten ügyében, amelyet ő hirdet meg, nincs szerepe vérségi kapcsolatoknak. A közösség, amelyet ő teremt, nem „rokoni alapokon" nyugszik. Márknál az egész szakaszban bizonyos polémia van a nepotizmus ellen. Valószínű, hogy ez a polémia az őskeresztyénségben - főként pogánykeresztyének között, ahova Márk is tartozott - megvolt Jézus rokonsága ellen. Sőt éppen ez a szakasz mutatja, hogy a polémia tulajdonképpen már Jézus földi életében megkezdődött. Ennek magva az lehetett, hogy Jézus családja valószínűleg a farizeusi kegyességhez tartozott (vö. Gal 2,12k; ApCs 21,18-24), Jézus viszont élesen bírálta ezt a kegyességet. Húsvét után Jézus családja csatlakozott a gyülekezethez (ApCs 1,14) és ott nemcsak Jakab (Gal 1,19), hanem többi testvére is vezető szerepet játszott (1 Kor 9,5). Eusebius szerint Jakab után Jézus más rokonai is részt vettek a palesztinai egyház vezetésében. A vérségi kapcsolatra való hivatkozás nyilván visszásságokat is szült, ami viszont polémiát váltott ki. Márk ezt a polémiát hangsúlyozza, a nagyszinoptikusok enyhítik s igyekeznek elsimítani. 34 Jézus persze nem tagadja meg vérszerinti családját, de éles különbséget tesz köztük és azok között, akiket isteni hatalmának megnyilatkozása vonz oda hozzá. Isten új népe, Isten családja azokból kerül ki, akik „körülötte ülnek". Márk egyházfogalmának nyitott, korlátok nélküli képe rajzolódik ki ismét (vö. 2,15-17). Jézus szavai ui. csak Márknál vonatkoznak a sokaságra (32. v.!). Máté a tanítványokra szűkíti, Lukács pedig kihagyja az egész verset. Márk a Jézus családja iránti polémia hangsúlyozásával is éppen azt húzza alá, hogy Jézus közössége mindenki számára nyitva áll s abban nincs senkinek semmiféle előjoga. Érthető, hogy ezt éppen Márk, a pogánykeresztyének teológusa hangsúlyozza. De éppen így írja le leghívebben Jézus mindenki felé nyitott, korlátokat átlépő magatartását. Ugyancsak Jézusra jellemző, hogy Isten új népét, akik őhozzá mennek, a család képével jellemzi (vö. még 10,28-32). Ez a kép nem ismeretlen a zsidó írástudományban sem. Itt azonban éppen az a sajátos, hogy Isten családja „Jézus körül ül", őhozzá tartozik (...az fn anyám... az én testvéreim...). 35 A záróvers több magyarázó szerint erkölcsi irányban leszűkíti az eddigieket, tehát az Isten családjához tartozásnak erkölcsi feltételt szab. Már a 73