Dóka Zoltán: Márk evangéliuma – 2. kiadás (Hévizgyörk, 2005)

Első főrész: Jézus titkos kinyilatkoztatása (1,1-8,26) - IV. Jézus hatalommal tanít és cselekszik (3,7-6,56)

17. A tizenkettő elhívása - 3,13-19 A perikópa egy hagyományos „tanítvány-lista" erőteljes márki átdolgozása. A hagyományos szöveg ennyi lehetett: „Felment a hegyre és rendelt tizenkettőt: Pétert stb." Márk tehát egy eseményszerűbb elbeszélést formál a tanítványlistából s egyben jellemzi a tizenkettő küldetését. 13 Lehet, hogy a hagyomány egy korábbi fázisában "a hegy" még egy konkrét hegyet jelölt. Márknál itt is, másutt is sematikus helymegjelöléssé lesz. Jézus számára az Istennel való együttlétnek, az imádságnak és a kinyilatkoztatásnak megkülönböztetett helye (vö. 6,46; 9,2). Jézus ebben az „Istenközelségben" választja ki a tizenkettőt. Isteni hatalma nyilatkozik meg elhívásukban. A προσκαλεισθαι = proskaleisthai (= odahív, magához hív) Márk szóhasználata. Rendszerint Jézus valamely kijelentését, tanítását vezeti be (vö. 3,23; 6,7; 7,14; 8,1.34; 10,42; 14,44). A tizenkettő elhívása tehát kinyilatkoztatás, amelyben Jézus feltétlen, emberi qualitástól független akarata („akiket ő akart") és hatalma („és odamentek hozzá") nyilatkozik meg. Márk ugyanezt hangsúlyozta már a korábbi elhívási történetekben is (1,16-20; 2,14). Nincs senkinek oka s joga kérdezni, hogy miért éppen ezekből lett a tizenkettő. Természetesen már itt is a tizenkettőre kell gondolni s nem egy, a sokaságból (3,7k) kihívott nagyobb csoportra, amelyből még külön történt a tizenkettő elhívása. Ez a félreértési lehetőség a szerkesztésből adódik. 14 Jézus feltétlen hatalmát hangsúlyozza a hagyományos kifejezés is: ποιεί ν = poiein (= tesz, csinál, alkot, teremt). Az εποιησεν δώδεκα = epoiésen dódeka a görögben nehézkes szemitizmus (vö. lKir 12,3; 13,33; 2Krón 2,18). Szó szerint: „alkotott, teremtett tizenkettőt"! Ε főmondatnak alárendelt(i), nyelvtanilag nehézkes és zsúfolt mellékmondatokban mondja el Márk a tizenkettő feladatát. (Az alany az egész szakaszban mindvégig Jézus!) „..Jiogy legyenek vele..." csak Márknál használt fordulat (vö. 5,18). Jézussal együtt lenni - ez a tanítványság, a Jézus-követés lényege (vö. 2,15). Itt azonban mégsem ez, hanem az a speciális vonás nyer hangsúlyt, hogy ők a földi Jézus állandó kísérői, tehát tanúi Jézus útjának s ezen alapul küldetésük. Páratlan szerepüknek ez a célja. Ok az első igehirdetők. A κηρυσσειν = kérussein abszolút formájával (= tárgy nélkül) Márk nyilván nemcsak 6,7-13-ra utal előre, hanem a húsvét utáni igehirdetésre is. Az egyház igehirdetése a tizenkettő kérügmáját viszi tovább: azzal kezdődik és azon alapul. 15 Viszont a tizenkettő küldetése nem személyi qualitásukra támaszkodik, hanem a Jézustól nyert hatalomra, amely még arra is képessé teszi őket, hogy kiűzzék a démonokat. Márk ezzel a fogalmazással tudatosan utal vissza l,27.38k-ra, ahol Jézus működését hasonlóképpen írja le. A tizenkettő - és majd az igehirdető egyház - Jézus munkájának részese, embermentő hatalmának eszköze (vö. még 1,17). Érdemes külön hangsúlyozni azt a sajátos polaritást, ami a „legyenek vele" és az „elküldje őket" kifejezések egymás mellé állításából adódik. A Jézussal való együttlét nem öncél, hanem éppen belőle fakad a küldetés feladata. Jézus nem elégszik meg a tizenkettővel (vagy az egyházzal). Másokkal is együtt akar 65