Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)
V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)
3,21). Ebben az esetben sem a test alakja változik meg, hanem létezésének a módja. A test megszabadul a földi lét romlandóságából, és részesül a menny örökkévaló dicsőségéből. A himnusz is ezt a változást mutatja be Jézus életében, csak fordított sorrendben: Jézus a mennyei lét biztonságát felcserélte a földi lét kiszolgáltatottságával. 6 A „tekintette" ige is összekapcsolja a himnuszt az azt megelőző résszel (2,3!). 7 A „zsákmány" szó helyes értelme szintén döntően befolyásolja a himnusz exegézisét. A zsákmányt ugyanis kétféleképp lehet érteni. A magyarázók által szívesen használt kifejezéssel, a zsákmány lehet „res rapienda": Nem tekint zsákmánynak valamit, amihez hozzányúlhatna. De lehet „res rapta" is: Nem tekint zsákmánynak valamit, ami ugyan a birtokában van, csak nem a maga javára él vele. Jézusra vonatkoztatva az első lehetőség azt állítaná, hogy őa preegzisztens létformában nem engedett annak a kísértésnek, hogy alárendelt helyzetében, Ádámhoz hasonlóan, olyanakarjon lenni mint Isten. Ha a „nem tekintette zsákmánynak" kijelentést így kell értenünk, akkor a himnusz egyik szándékát abban láthatjuk, hogy Jézus Istennel való ^egyenlőségét nem kezdeti állapot ként, hanem a „küriosz"-méltóság odaajándékozásával földi életútja megkoronázásaként mutassa be. A második lehetőség a kísértésnek való ellenállás helyett a lemondás mozzanatát hangsúlyozza: Bár Jézus Isten hatalmával és dicsőségével rendelkezett, erről mégis önként lemondott, hogy a megváltás művét véghezvihesse. Az első változatot el kell vetnünk, mert ellentmond az egész himnusz gondolati felépítésének, amely Krisztus alázatos és önkéntes alászállásának lépcsőfokait követi. Különben is az Újszövetség idegenkedik attól, hogy a preegzisztens lét felett spekulációkba bocsátkozzék. Az Újszövetségben találhatunk ugyan olyan kijelentéseket, amelyek Jézusnak Istenhez való viszonyában alárendeltségre engednek következtetni (Mt 19,17; 1 Kor 15,28), a jelen esetben mégsem erről van szó. A „zsákmány"-nak a „res rapta" szerint vett értelmét támasztja alá az a megfigyelés is, hogy a „zsákmány" szóhoz kapcsolt ige, a „hégeiszlhai" (tartani, tekinteni valaminek) Pál szóhasználatában a már birtokában levő dolgok megítélésére vonatkozik (Fii 2,3; 3,7.8.) f 8„Isza": az állítmányt kiegészítő, tárgyesetben álló határozószó. Ezért nem vonatkoztathatjuk a Jézusnak Istennel való egyenlőségéről tett kijelentést az ő isteni tulajdonságaira. Ebben az esetben ugyanis az „isza"-nak jelzőként kellene az Isten mellett szerepelnie. Állítmányi határozóként viszont arra utal, hogy Jézus Istennel egyenlő rangban, méltóságban volt az Istennel. 85
