Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 2. Figyeljetek Jézus életútjára 1 (2,5-11)

meghaladja a bűnös emberi természet erőit. De éppen azért idézi emlékezetükbe a következőkben azt a krisztushimnuszt, amely a nekik is alázatosan szolgáló Krisztust magasztalja, hogy ami lehetetlen az ember számára, az lehetségessé váljon Istennél. 2. Figyeljetek Jézus életútjára! 2,5-11 2,5—11: (5) Erre

1 törekedjetek

2 egymás között

3, (ahogy) erre is (kell) a Krisztus Jézusban

4, (6) aki Isten létformájában lévén

5 nem tekintette® zsákmánynak

7, hogy egyenlő

8 Istennel, ((7) hanem önmagát megüresítette

9 szolgai létformát

1

0 véve magára emberekhez hasonlóvá

1

1 lévén. (55) És

1

2 amikor megjelenésében

1

3 embernek bizonyult

1

4, megalázta magát

1

5 engedelmessé lévén halálig, mégpedig a kereszthalálig. (9) Ezért Isten őt fölébe is emelte

1

6 mindennek, és megajándékozta minden névnél különb névvel

1

7, (10) hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és föld alatt valóké

1

8, (II) és minden nyelv vallja, hogy ŰR A JÉZUS Κ HISZTI' S

1

9 az Atya Isten dicsőségére

2

0. 1 Az 5. vers teremti meg a kapcsolatot az 1—4. versben található intelmek és a 6. versben kezdődő krisztushimnusz között. A mondat elején álló „touto" névmásnak nem előremutató, hanem visszamutató értelme van. 2 A szó hagyományos és beidegződött fordításai, mint például: „érzület legyen" vagy „indulat legyen", nem szerencsések, mert egyoldalúan a belső, lelki térre szűkítik le a szó értelmét. A szó legjobb tartalmi kifejtése maga a krisztushimnusz, amely Jézus egész magatartásának és életútjának irányát tárja elénk. Vegyük figyelembe itt is 2,2 magyarázatát! 3 „Egymás között": Az előző részből kitűnik, hogy közösségi és nem individuális problémákról van szó. Ezért helytelen „bennetek"-et fordítanunk. 4 Az eredeti szövegben hiányzik a mellékmondat állítmánya. A fordításban kénytelenek vagyunk a mondatot kiegészíteni. A fordítók ezt az igét aszerint választják meg, ahogy az apostolnak a himnusz, idézésében megnyilatkozó szándékát megítélik. A legtöbben úgy gondolják, hogy Pál a himnuszban Jézust követendő példának állítja a gyülekezet elé, és ezért általában a „volt" igealakkal teszik a mondatot lefordíthatóvá. Ez a megoldási mód együtt jár az „en Khrisztó Jészou" kifejezés hibás exegézisével. Ügy értik ugyanis, hogy ez a kifejezés valamilyen Jézus Krisztus személyében rej83