Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

IV. INTÉS EVANGÉLIUMHOZ MÉLTÓ MAGATARTÁSRA 1,27-30

Krisztussal vállalt sorsközösséget is. 5 Itt az apostol nyilvánvalóan arra a küzdelmes időre utal, amelyet első filippi tartózkodása alatt élt át. 2 Kor 7,5-ben pedig arról ír, hogy második macedóniai útján is harcok várták őt. Mivel Fii 1,30-ban csak két ilyen időszakot említ, a gyülekezetalapítás és a fogság időszakát, joggal feltételezzük, hogy az első Filippi-levélnek még a második macedóniai út előtt Efezusban kellett keletkeznie. Szabály szerint küzdjetek! (27) Az előzőekben Pál már tudatta a gyülekezettel, hogy szabadulása után meglátogatja őket, és akkor viszontláthatják egymást. A viszontlátásnak azonban nemcsak az a feltétele, hogy az apostol kiszabaduljon a fogságból. A filippi gyülekezet is megpróbáltatások kereszttüzébe került, és ezért megtörténhet, hogy amikor Pál odamegy és látja őket, vagy akadályoztatása esetén tőlük távol hall dolgaik felől, az egykor virágzó gyülekezet romokban hever. Ennek elkerülése érdekében már a levélben megadja azokat a főbb szempontokat, amelyeket szem előtt tartva a gyülekezet a megpróbáltatások között is megállhat a hitben. Ilyen kísértéssel teli, bonyolult helyzetben egyedül az evangélium mutathatta meg az utat. Ezért Pál mielőtt bármi más tanácsot adna, arra inti a gyülekezetet, hogy csak a Krisztus evangéliumához méltóan éljenek polgártársaik között. Pár verssel előbb arról írt az apostol, hogy a gyülekezetnek előre kell mennie (1,25). Ez az előmenetel azonban sohasem jelentheti az evangélium hátrahagyását. Mivel hitet csak az evangélium teremthet, a hit érdekében haszontalannak, sőt károsnak bizonyul minden erőszak, hatalmi eszköz, külső tekintély vagy bármiféle mesterkedés. Ezt természetesnek is kell tartanunk, hiszen az Isten bűnbocsátó szeretetéről lehetetlen erőszakkal, ellenségeskedéssel tanúskodni. Az evangéliumhoz méltó módon küzdeni egyedül a szeretet indulatával lehet. Ha az evangélium Isten mentő szeretetének a jó híre, akkor a küzdelem célja nem lehet az ellenszegülők megsemmisítése. Akkor a küzdelemnek az emberekért, és nem emberek ellen kell folynia. Ha az Isten feltételek nélküli szeretete szabja meg a gyülekezet megtartását, akkor a gyülekezet tagjai nem várnak szeretetükkel és szolgálatukkal addig, míg az ellenük szegülők megváltoznak. Akkor nem vonulnak vissza sértődötten a város életétől, hanem még nagyobb igyekezet70