Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

III. PÁL BESZÁMOL FOGSÁGÁRÓL 1,12-26

kinthető a „testvérek" körülírásának vagy a „bizalom" forrásának. 8 Pálnak a fogságban tanúsított magatartása nagy hatással volt a helyi gyülekezet életére. A sok igehirdetőből meglehetősen nagy gyülekezetre következtethetünk. Az is kivehető Pál szavaiból, hogy ez a gyülekezet nagy mértékben függött tőle. Különben nem polarizálódtak volna éppen miatta az igehirdetők. Vitatott kérdés, hogy mi volt az Pál „bilincseiben", ami feloldotta az igehirdetők bénultságát, és felbátorította őket az ige hirdetésére. Talán az, hogy megszűnt a politikai vád a keresztyének ellen? (Michaelis) Ennek ellene mond az a körülmény, hogy az apostol nem az igehirdetők megkönnyebbüléséről, hanem felbátorodásáról beszél. Tehát az ige hirdetése továbbra is kockázatos dolog maradt. Bizonyára Pál helytállása is bátorítólag hatott rájuk, ((ilinka) Mégis inkább arra kell gondolnunk, hogy a Pál kihallgatásán történtek hatására visszatért az igehirdetőknek az evangélium igazába és erejébe vetett hite. Továbbá kérdés az is, hogy a 15. versben elmarasztalt igehirdetőket is azok közé sorolja-e Pál, akik bilincseiből bátorságot merítettek. A mondatfűzés logikája szerint: igen. Ebben az esetben azonban a mondat csak úgy érthető, hogy Pál fogsága ezért jelentett számukra bátorítást, mert így nem kellett tartaniok konkurrenciájától. De ha tekintetbe vesszük azt, hogy a szöveg szerint az igehirdetők bátorságát nem maga a fogság, hanem Pálnak a tárgyaláson tanúsított helytállása adta vissza, akkor az előbbi feltevést el kell vetnünk. Ez esetben ugyanis a rosszhiszemű igehirdetők magatartását is, értelem szerint, ennek kellett befolyásolnia. Ezért inkább arról lehet szó, hogy Pál helytállása csak fokozta féltékenységüket. 9 „Irigység" és „összeférhetetlenség" a bűnkatalógusokban egyiittszereplő bűnök (Rra 1,29; Gal 20,21). Mindkettő a törtetésből és nagyravágyásból táplálkozó, közösséget bomlasztó bűn. Simeon pátriarkha így inti olvasóit: „Bizony, gyermekeim, őrizkedjetek a tévelygés és irigység lelkétől. Mert az irigység az ember egész lényén uralkodik, sem enni, sem inni, sem pedig jót tenni nem engedi. Mindig arra törekszik, hogy elpusztítsa azt, akit irigyel. Az irigyelt mindig zöldelni fog, de az irigy ember el fog hervadni." (Tes XII Sím 3) 1

0 Egyes magyarázók szerint az 15. vers két ellentétes mondatában szereplő „kai" csak az ellentétes párhuzam kedvéért került a mondatba, és azért nem fordítható „is"-sel. Az „is" —mondják- meggyengíti az apostol ítéletét, amennyiben így mind az irigység, mind a jóindulat csupán egyik indítékává lesz a többi között az igehirdetésnek. Erre azt kell felelnünk, hogy Pál szándékosan 48