Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11

egész gyülekezetért, vezetőkért és vezetettekért, erősekért és gyengékért, az egymással vetélkedőkért is személyválogatás nélkül tusakodik. Az imádság szolgálatát gyakran és rendszeresen végzi. Érdemes megfontolnunk: A legtöbbet dolgozó apostol egyúttal igen szorgalmas imádkozó is volt. Imádkozó életét a bizalmon alapuló személyes kapcsolat Istennel teszi elevenné. Bátran vallja Őt „én Istenem"-nek a gyülekezet előtt. Távolról sem az az individuális kegyesség jut itt szóhoz, amely szerelné Istent birtokolni vagy kisajátítani. De nem válik Isten számára személytelen, elvont fogalommá sem. Számára Isten szeretettel megszólító és szeretettel megszólítható Atya, aki Jézus Krisztus által így mutatta meg önmagát. Itt derül ki, hogy a „Krisztus Jézus rabszolgája" önként és szeretetből engedelmes Istennek. Viszont ebben a személyes kapcsolatban is Ura szolgája marad, aki mások ügyében áll Isten elé. Az apostolnak sok kérnivalója van a gyülekezet számára Istentől. De könyörgéseit a hála alapállásából végzi. A hála a kegyelemből élő ember szemléletmódja. A levél olvasása során kiderül, hogv_a gyülekezetnek nehézségekkel kell megküzdenie, és hogy még az annyira szereteti gyülekezetben sincs minden rendjén. Pál tekintete először mégsem a bajokon és hiányosságokon akad meg, hanem észreveszi mindazt, amit Isten már elvégzett a gyülekezetben. Λ kegyelem igazságát ismerő ember tudja, hogy a megromlott emberi természettől a gyülekezetben sem várhat semmi jót, de ha az életnek legkisebb jele is felfedezhető, az Istennek hálára indító munkájáról tanúskodik. Ebből a hálára kész szemléletből fakad az a reménység, hogy a még meglevő bajok sem leküzdhetetlenek. Ezért végezheti örömmel a hálás ember könyörgéseit. A hálaadás az egyetlen, igazságnak megfelelő módja annak, hogv a gyülekezet életének pozitívumairól beszélhessünk. Ugyanakkor a gyülekezet számára is lehetővé teszi, hogy minden álszemérem nélkül tekinthessen arra, amit Isten elvégzett benne. így az apostolnak tett szolgálat sem lesz az önigazság és elbizakodottság forrásává. (5) Pál hálát ad azért, hogy a filippi keresztyének megemlékeznek róla, és részt vállalnak az evangélium hirdetésében. Ezt tették a gyülekezet születésének első napjától iogva mind mostanáig, amikor is az apostol fogságban van, s ezért lehetőségei az evangélium hirdetésére korlátozottak. Pál egészen a levél végéig nem beszél nyíltan a gyülekezettől kapott támogatásról, mert elsősorban arról akar beszélni, ami ennek a támogatásnak hátterében van. .Amikor a gyü3' 35