Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 3. Az apostoli üzenet

Az apostoli üzenet Pál és a gyülekezet szolgálata az evangélium mértékén A filippi gyülekezetnek írt mindkét levél valóságos levél. Tehát a levél ebben az esetben nem egy általános mondanivaló számára igénybevett irodalmi forma, hanem eszköz a gyülekezetben meglevő és előbb vázolt égető kérdések megoldásában. Az első levél gondolatmenete látszatra ötletszerűnek tűnik. De csak abban az esetben támadhat ilyen benyomásunk, ha a levélen valamilyen teológiai gondolatmenetet kérünk számon. Az apostol a gyülekezet életében felmerülő kérdésekre válaszol, mégpedig az általa megállapított fontossági sorrendben. Pál, szokása szerint, hálaadással kezdi levelét. Már itt tekintettel van a gyülekezet sajátos arculatára, s ezért elsősorban a filippi gyülekezet gyümölcstermő hitét köszöni meg Istennek (1,3—11). Mivel a gyülekezet aggódik lelki atyjáért, a hálaadás után azonnal beszámol fogsága eseményeiről. Panaszkodás helyett vigasztal. Ha nem is írhat még szabadulásáról, azt azonban tudathatja, hogy Isten fogságát mind az evangélium, mind az ő javára fordította. Ezzel máris helyes nézőpontot ad a gyülekezetnek saját helyzete megítéléséhez. (1,12—26) A saját sorsa után a gyülekezet sorsára fordítja a szót. Tudja, hogy a megpróbáltatás szeretetlenséget válthat ki belőlük, s ezért nyomatékosan kéri a gyülekezetet, hogy a nekik bajt okozókkal szemben is evangéliumhoz illő magatartást tanúsítsanak. (1,27 — 30) Mivel az apostol tudomására jutott, hogy a gyülekezetben presztizsokokból ellentétek támadtak, szükségesnek tartja, hogy egy krisztushimnusz felidézésével a Krisztusban hívőhöz illő szolgáló életre intse őket. (2,1 — 18) Ezután beszámol a gyülekezet érdekében tett intézkedéseiről, Timóteus és Epafroditosz küldetéséről, és szíves fogadtatást kér számukra. (2,19—30) A befejező intelmek során a már eddig is fel-felhangzó öröm-motívum hangsúlyossá, önálló témává válik. (3,1a és 4,4 — 7) Végül Pál megköszöni a gyülekezetnek a neki küldött támogatást, miközben a gyülekezet szeretetének ezt a megnyilvánulását is az evangélium megvilágításába helyezi. (4,10-20) 24