Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

BEVEZETÉS - 2. A címzettek

Ezek után érthető, hogy a gyülekezetben is kevés tehetős ember volt (2 Kor 8,2). A város lakóinak magatartására is rányomta a bélyegét az, hogy a város a kolóniák kiváltságaival rendelkezett. Ügy tekintették városukat, mint egy messzi idegenbe szakadt kis Rómát. Lakói büszkék római mivoltukra (Csel 16,21), és amint az a provinciális lelkületből következni szokott, rómaibbak voltak a rómaiaknál is. Lehet séges, hogy az új vallásos szokásokkal szemben tanúsított idegenkedésük (Csel 16,21) is ebből fakadt. Tudjuk, hogy Augustus császár éppen az itáliai parasztságra való tekintettel, amely a hadsereg zömét alkotta,—igyekezett feltámasztani az ősi római vallást. Elképzelhető, hogy a nagy császár veteránjai a császár emlékének ápolása mellett megőrizték az ő vallási konzervativizmusát is. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a világjárt katonák és kereskedők nem hozták volna magukkal más népek vallási szokásait is. A Filippiben napvilágra került feliratok tanúsága szerint a város lakói igyekeztek a sokféle idegen istenséget a római istenekkel közös nevezőre hozni. Ennyiben a szünkretizmus korának gyermekei voltak ők is. Mégis talán a konzervatív római öntudat rovására írható, hogy a gyülekezetnek sokat kellett szenvednie polgártársaiktól. A gyülekezet helyzete a levelek írása idején Ha a Filippi-levelet egységes egésznek tekintjük, akkor a levélnek a gyülekezet helyzetére vonatkozó utalásaiban ellentmondásokat fogunk találni. Ezek az ellentmondások feloldódnak azonban, ha tekintetbe vesszük a levél egységéről szóló fejezet eredményeit, és feltételezzük, hogy az ismeretlen szerkesztő a Filippi-levélbe két különböző időben írt páli levelet dolgozott egybe. Az első levélben töbhször is említi az apostol, hogy a címzettek az övéhez hasonló helyzetben vannak (1,7; 1,29—30). Mégsem tarthatjuk valószínűnek, hogy a filippi keresztyéneknek is fogság lenne a sorsa. A gyülekezet és Pál sorsának közös vonása abban van, hogy egyformán nehézségeket kellett hordozniuk és tusakodniuk kell a hitükért. Azokat, akik a filippi keresztyéneknek nehézségeket okoznak, Pál „ellenszegiilők"-nek nevezi. A kifejezés értelme az, hogy az evangélium mellett tanúskodó keresztyének kihívták maguk ellen polgártársaik ellenkezését. Bátran feltételezhetjük, hogy Filippiben továbbra is élt a már a gyülekezet alapításakor megnyilvánuló ellenszenv az új vallás ellen. Ez az ellenszenv mindenesetre 22