Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1

ben álapostoloknak és csaló munkásoknak („ergatész" = a keresztyén igehirdetők megjelölésére használt szó!) nevez, és akik elváltoztatják magukat Krisztus apostolaivá. Majd 11,22—23-ban így folytatja: „Héberek ők? Én is. Izraeliták? Én is. Ábrahám magva? Én is. Krisztus szolgái? Én is„. Ezekből a Fii 3,4 —6-ra emlékeztető szenvedélyes szavakból egészen nyilvánvaló, hogy Pál ellenfelei olyan zsidókeresztyének, akik ha nem is maguk az apostolok, de legalábbis az apostolokkal kapcsolatot tartó körökből származó emberek. Lukács egy megjegyzése is bizonyítja, hogy Jeruzsálemből állandóan szemmel tartották Pál tevékenységét — s valószínűleg nemcsak szemmel tartották, hanem bele is avatkoztak. Amikor Pál Jeruzsálembe érkezik, hogy a gyülekezetek adományait átadja, a Jakab vezetésével ülésező vének közül valaki ezt mondta neki: „Látod testvér, milyen sok ezeren vannak a zsidók között, akik hívők, és mind rajongói a törvénynek. Rólad pedig úgy értesültünk, hogy a Mózestől való elszakadásra tanítod mindazokat a zsidókat, akik a pogányok között vannak, és azt mondod, hogy ne metéljék körül fiaikat, és ne a hagyományos módon éljenek." (Csel 21,20—21) Nagyon valószínűnek kell tartanunk, hogy ezeket az értesüléseket a jeruzsálemiek a „befurakodott áltestvérek"-től szerezték. A jeruzsálemi vének szemrehányó mondatai rendkívül tanulságosak, mert megsejtetnek velünk valamit a zsidókeresztyén és pogánykeresztyén egyháztestek konfliktusának szinte megoldhatatlan nehézségeiből. Kiderül, hogy a gyakorlatban nem lehetett keresztülvinni a zsidók és pogányok között végzett munkának azt a szétválasztását, amelyről az apostoli konvent határozatot hozott (Gal 2,9; Csel 15,28). A már körülmetélt zsidóként keresztyénné lett generáció számára a kérdés nem vetődött fel olyan élesen, de a keresztyénné lett zsidó szülőktől született gyermekek esetében feltétlenül szembe kellett nézni az Izraelhez való viszony és a törvényhez való viszony kérdésével. Különösen a zsidó diaszpórában, ahol a zsidókeresztyének és pogánykeresztyének többnyire egy gyülekezetben éltek, és mindenekelőtt vegyes házasok esetében kellett döntést hozni arról, hogy a zsidó szülőnek körül kell-e metélnie gyermekét, amikor a pogányokból lett keresztyének nem metélik körül gyermekeiket. Az első keresztyéneknek tehát nemcsak elvi, teológiai meggondolásokból, hanem a gyülekezetek mindennapi életéből adódóan is meg kellett birkózniuk az egyház egységének kérdésével. Arra kel142