Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VII. HARC A ZSIDÓKERESZTYÉN BEFOLYÁS ELLEN 3,1b—4,1

vözve előttünk, és a most következő második levél már később, egy olyan időpontban íródott, amikor már nemcsak a gyülekezet szeretetben és szolgálatban megvalósuló egysége, hanem maga az evangélium került veszélybe. A hangnem ezért változott meg. Az apostol mindig akkor válik kérlelhetetlenné, ha az ingyen kegyelem evangéliumát valaki erőtlenné akarja tenni (lásd: Gal. levél!). Nem enged akkor sem, amikor a szeretet hibáit kell kiigazítania, de amikor magát az alapot kezdik ki, akkor hangja szinte kíméletlenül élessé, sőt ironikussá válik. A gyülekezetet fenyegető tévtanitás természete Kik lehettek, és mit tanítottak azok, akik a filippi keresztyének hitét veszélybe sodorták? Kapcsolatban voltak-e, s ha igen, milyen kapcsolatban voltak a többi páli levélből ismert tévtanítással? Az exegéták álláspontja ezekben a kérdésekben nemcsak megoszlik, hanem sok esetben egymással homlokegyenest ellentétes is. Pálnak a levélben érvényesülő polémiája kétségtelenné teszi, hogy a tévtanítók teológiája a zsidó gondolatvilágban (körülmetélés, törvény stb.) gyökerezik. De vajon a zsidóságnak melyik ágával van dolgunk? Mivel Pál érvelése nem érinti azt a hitvallást, hogy „Jézus a Krisztus", tehát a keresztyéneket a zsidóktól elválasztó döntő különbséget, bizonyosra vehetjük, hogy Filippiben nem zsidók keresztyénellenes agitációja okoz gondot. Pogánykeresztyének számára különben sem jelenthetett veszélyes csábítást a zsidó életforma. A tévtanitás kísértése nyilvánvalóan a zsidókeresztyének részéről érte a gyülekezetet. Egyes írásmagyarázók (Michaelis, Barth) a palesztinai zsidókeresztyénség képviselőit vélik felfedezni bennük, míg mások (Gnilka) inkább a hellenisztikus zsidókeresztyénségre gyanakszanak. Tovább bonyolítja a kérdést, hogy többek szerint Pál a fejezet második felében (11—21v.) már más típusú tévtanítókat, a gnoszticizmusra hajlamos szabadosokat (libertinistákat) tart szeme előtt (Lütgert). Üj változatban képviseli ezt a nézetei Bauinbach, aki Pál más levelei alapján igyekszik bebizonyítani, hogy az apostol a törvényeskedőkkel vívott harcában mindig elhatárolja magát az evangéliumnak a szabadosság irányában történő félreértésétől is. Szerinte a fejezet második felében ez a Pálra jellemző teológiai konvenció érvényesül, és ezért nem kell a filippi gyülekezet esetében libertinista veszélyt feltételeznünk. Schmithals viszont nem lát tö139