Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a - 2. Pál mentséget keres Epafroditosz hazatérésére (2,25—30)

tése közben lett halálos beteggé. 1

0 Lásd: 3. pont alatt levő magyarázatot ! (25) Λ levélnek, amely Epafroditosszal együtt érkezik Filippibe, egyik feladata az, hogy Epafroditosz útját egyengesse vissza a gyülekezetbe. A gyülekezet ugyanis úgy látja, hogy küldetése kudarcba fulladt. Ahelyett, hogy segített volna Pálon, csak nehezítette helyzetét. Feltételezhetjük, hogy a betegség lelki (honvágy) vagy testi eredete nem befolyásolta a gyülekezetnek az Epafroditoszt ért kudarcról kialakított véleményét. Az első keresztyén gyülekezetek sem méltányolták minden esetben a testi erőtlenséget, inert abból a hit gyengeségére következtettek. A korinthusiak Pállal kapcsolatban is kifogásolták, hogy testi megjelenése erőtelen, és a beszéde is szánalmas (2 Kor 10,11). Ezzel szemben Pál, aki pedig mindent az evangélium hirdetésének szempontja alá rendelt, nem veszti el szeme elől az embert. Az Epafroditosz érdekében írt sorok betekintést engednek az apostol mélyen humánus gondolkodásmódjába. Az evangélium világraszóló ügyének sok gondja közben, a maga kétséges helyzete ellenére is lud egy-egy olyan ember ügyének eligazítására is figyelmet szentelni, akire pedig a nagy cél érdekében nem igen számíthat. Aki az evangélium ügyében jár, nem lehet embertelen, mert az evangélium ügye az embert karolja jel. Az Epafroditosz ügyében kelt sorok céljukban és érvelési módjukban erősen emlékeztetnek az Onézimosz érdekében írt Pllemon-levélre. Mielőtt Timóteus is elindulna, Pál hazaküldi Epafroditoszt. Ügy látszik, állapota sürgetővé teszi az indulást, s nem várhat Timóteus indulásáig. Az apostol szándékosan magára vállalja a kezdeményezést a gyülekezet küldöttének hazaküldésében. Egy szóval sem céloz arra, hogy Epafroditosz maga kérte volna hazabocsátást. Akár valóban nem kérte, akár csak az apostol hallgat róla tapintatosan Pál nyomatékosan hangsúlyozza, hogy ő tartotta szükségesnek ezt az intézkedést. De mellé áll apostoli tekintélyének egész súlyával is: Hitben testvérének, az evangélium ügyében munkatársának, sőt harcaiban együtt küzdő bajtársának vallja, aki áldozatokat és megpróbáltatást is kész vállalni az evangéliumért és Pálért. Pál az evangélium ügyét egészen széles alapokon értelmezi. Nemcsak az evangélium hirdetése tartozik ide, hanem minden, még a legprózaibb tevékenység is, amely a gyülekezet életével és szolgálatával, vagy akár Pál személyes természetű ügyeinek intézésével jár együtt. De az evangélium ügyének szolgálatába tartozik minden olyan munka is, amelyet 134