Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

VI. INTÉZKEDÉSEK A GYÜLEKEZET ÉRDEKÉBEN 2,19 —3,1a - 1. Pál előkészíti Timóteus küldetését (2,19-23)

Természetesen a köztük levő meghitt kapcsolat is kifejezésre jut. 6 Azaz Timóteust majd akkor fogja elküldeni, amikor az apostol sorsáról már biztos híreket vihet a gyülekezetnek. (19) Pál a személyes jelenlétét a gyülekezetekben fontosabbnak tartotta a levelein keresztül ápolt kapcsolatoknál. Ha tehette, személyesen kereste fel a gyülekezeteket, ha pedig akadályozva volt ebben, hű és megbízható embereket küldött maga helyett. A levél nem válaszolhatott az olvasás közben felmerülő kérdésekre. Nem reagálhatott rugalmasan az időközben megváltozott helyzetre, s főleg nem képviselhette a személyiség, a személyes hit, a személyes kapcsolat súlyát és erejét. „De szeretnék ott lenni most nálatok, és megváltoztatni hangomat, mert bizonytalanságban vagyok miattatok" — írja Pál a galátiabelieknek (4,20). Bizonyosra vehetjük, hogy az apostol csak szükségmegoldásnak tekintette a levelezést, és ha tehette volna, még többször is vállalta volna az akkori utazás sok fáradalmát. Ez az élő kapcsolat iránti vágy magyarázza többek között azt az erős vágyakozást is a filippiek után, amelynek 4,l-ben ad hangot. Mivel fogsága nem teszi lehetővé, hogy Filippibe utazzon, Timóteust küldi el. Szükségesnek látja, hogy Timóteus a helyszínen tájékozódjék a filippi gyülekezet és a környező gyülekezetek állapotáról, és ami még ennél is fontosabb, Pál nevében intézkedjék Az apostol többi leveléből is tudjuk, hogy a nemrég alakult, a pogány életmódból éppen hogy kiszakadt gyülekezetekben mennyi kérdés követelt azonnali döntést (például: 1 Kor 7 fej.!). Bizonyos, hogy a filippi keresztyének levél, vagy küldött útján hamarabb adhattak volna hírt magukról mint Timóteusnak későbbre halasztott látogatása révén. De az apostol puszta híradásnál többet tartott szükségesnek, mert nemcsak az ellenszegülők által okozott nehéz helyzet (1,28) miatt érzett aggodalom íratja vele, hogy ha majd többet tud helyzetükről, akkor ő is meg log nyugodni. Olyan valakinek a beszámolóját igényli, aki az ő szemével tudja felmérni, mennyire haladt előre a gyülekezet a szeretet (1,9) és a szolgálat (2,2) útján. Ezért reméli az Urban, hogy Timóteust hamarosan elküldheti. Nem kegyes megszokásból fogalmazza így: Remélem az Űrban. Pál tudja, hogy terveinek megvalósulása nem tőle, nem is a fogvatartóitól, hanem a gyülekezet Urától függ, „akinek nevére meghajol minden hatalom térde" (2,10). Nem egyszer tapasztalta már, hogy tervei előtt olykor kapuk záródnak be (Gal 4,13; Csel 16,6), olykor 127