Cserháti Sándor: Pál apostolnak a filippibeliekhez írt levele (Budapest, 1976)

V. INTÉS EGYSÉGRE SZOLGÁLÓ LELKÜLETBEN 2,1-18 - 3. Istennek kell engedelmeskednetek! (2,12 — 18)

lekezet áldozata és istentisztelete folyik, akkor vére kiontása értelmes, Istennek tetsző italáldozatként járulhat a gyülekezet szolgálatához. így nemcsak futása és fáradozása, hanem halála is értelmet nyer. Mintha csak újra tudtára akarná adni az érte aggódó gyülekezetnek, hogy ne magától a halál tényétől féltsék őt, hanem a hiábavaló, értelmetlen haláltól. Ez pedig rajtuk is múlik. Az előző fejezetben (1,19) arról a reménységéről számolt be, hogy halála is szolgálattá válik majd mind az ügye tárgyalásában résztvevők, mind pedig a gyülekezetek számára. Most viszont azt szeretné, ha a gyülekezet nyitott maradna az ige számára, és engedelmeskedne Istennek, mert ebben az esetben halála az ő javukat is szolgálná. Hozzájárulhatna a filippi gyülekezet értelmes áldozatához, hogy teljesebbé tegye azt. Isten egyik legszebb ajándéka a kiszabott pályát teljes erőbedobással futó, szolgálatát betöltő ember számára, hogy még halálának is értelmet ad. (Í7b —18) Ha tehát a gyülekezet elfogadja intését, és végzi a szolgáló élet áldozati istentiszteletét, Pál örömmel veszi Isten kezéből a halált is. Az öröm motívuma a levélben itt-ott már eddig is felbukkant, és fokról fokra, mintegy crescendóban, egyre erőteljesebben hangzik fel, hogy azután a 4,4-ben eljusson a fináléhoz. A hivő ember számára öröm, ha imádkozhat (1,4), öröm, ha Krisztus hirdettetik (1,18), öröm, ha hite által befogadhatja Isten szeretetét (1,25), öröm, ha a szolgálat lelkülete hatja át a gyülekezetet (2,2), és öröm — erről beszél most az apostol —, ha az ember eredményes szolgálatban élhet vagy halhat. Pál tudja, hogy öröm nincsen önmagában. Az öröm csak következmény lehet. Ha az ember helyzete kedvezőre fordult, akkor kezdhet mint a növény, amely a neki megfelelő környezetbe jutott, örömtől duzzadó életet élni. A szellemi és biológiai ajzószerek nem adhatnak igazi örömöt, mert csak elzsongítanak, de a helyzetet nem fordítják kedvezőre. A keresztyén embernek mindenkinél több oka van az örömre, hiszen Isten gyökeresen megváltoztatta helyzetét. Mindenekelőtt széttépte a bűn bilincseit és kusza szövevényét, és megajándékozta a „szabadulás örömével" (Zsolt 51,14.). De az öröm számára kedvező helyzetet teremtett azáltal is, hogy alkalmat ad az eredményes szolgálatra is. A meddőség ugyanis örömtelenné teszi a szolgálatra teremtett életet. Ha tehát az apostol szolgálata a gyülekezet életében gyümölcsöt teremhet, örömét még a halál sem ronthatja el. Az eredményes szolgálat feletti öröm, mint minden igazi öröm, a szeretet közösségében megsokszorozódik. Pál is erről ír: „Örülök és 121