Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 3. Mit bizonyítanak a jeruzsálemi tanácskozás eredményei? (2,1—10)

zású, tehát körülmetéletlen, ugyanakkor azonban Krisztus ügyében eredményeket felmutató igehirdető, már személyében élesen exponálja mindazt, amiről szó van. Az, amit tőle elvárnak, vagy amit neki megengednek a jeruzsálemi tekintélyek, iránymutató lesz minden nem zsidó származású keresztyén számára is. Bár túlzás volna azt állítani, hogy Titusz szerepeltetésével Pálék tudatosan ki akarták élezni a helyzetet (Oepke), az eleve feltett szándék mégis letagadhatatlan. „Azt tervezte ugyanis Pál, hogy nyilvánvalóvá teszi: a kegyelem elégséges mind a pogányoknak, mind a zsidóknak, akár körül vannak metélve, akár nem" —mondja Luther e hely magyarázatánál. A jeruzsálemi út nemcsak taktikai szempontból elengedhetetlen. Elképzelhettek volna egy olyan megoldást is, amely az őskeresztyénség két főirányának szétválasztásával próbálja a feszültségeket feloldani. Az őskeresztyénség történetének kutatói közül sokan úgy is vélik, hogy Pálnak a Galata-levélben közölt adatai a jeruzsálemi tanácskozásról az utak szétválását sejtetik. De Pál és Barnabás szándéka nem ez volt, és amint a tanácskozás eredménye mutatja: nem is így történt. Amikor ők kinyilatkoztatás alapján felmennek Jeruzsálembe, az egyház egységének tudatában teszik ezt. Sőt az útra ők vállalkoznak, s nem várják el, hogy a jeruzsálemi tekintélyek menjenek el hozzájuk, mert az „anyagyülekezetet" és annak vezetőit tartják Jézus evangéliuma tekintetében a legilletékesebb fórumnak. Tekintélyük mellett szól az a tény, hogy ők részesültek elsőként Krisztus kinyilatkoztatásában, s tőlük indult az evangélium diadalútjára. Ha ők, Pál és Barnabás, s velük együtt az antiokhiai gyülekezet azt vallják, hogy „nincs más evangélium", tehát az evangélium egy és oszthatatlan, akkor az nemcsak az övék, hanem mindazoké is, akik ugyanannak az Űr Krisztusnak kinyilatkoztatását kapták (lásd lKor 15,11). Isten új választott népét sem emberek hozták létre. Az az egy Űr munkájának eredménye. S ha ez így van, akkor képtelenség ezt a népet szétszakítani. Az evangélium és az egyház egyetemességéről vallott felfogás készteti arra Pálékat, hogy vállalják a zökkenőmentesnek egyáltalán nem ígérkező, sőt sok kockázatot magában rejtő jeruzsálemi utat. Ennek megfelelően a jeruzsálemi találkozón nem a részletkérdések megvitatását tartják a legfontosabbnak. Az első dolguk, hogy az egyház sorsának alakulása szempontjából mérvadó kör, a 85