Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

zékeltetni azt, amiben része volt. Mert nem valami villámfényként beléhasító megvilágosodása vagy látomása volt, de nem is csupán a feltámadott Názáreti Jézussal volt találkozása, hanem kinyilatkoztatást kapott. Tehát maga Isten vonta el a világát rejtő leplet Pál tekintete elől, hogy feltárja igazi lényét, és visszavonhatatlan kegyelmes döntéseit az ő számára. De most, hogy elbeszélése során újra megemlíti a kapott kinyilatkoztatást, más hangsúlyokkal és más megvilágításban szól róla. Míg 1,12-ben Jézus Krisztus állt előtérben, most a kinyilatkoztatás értelmét Isten felől közelíti meg. Isten ugyanis a damaszkuszi úton a Názáreti Jézust az ő Fiaként nyilatkoztatta ki Pálnaik. Az „Isten Fia" név eredete az egyik legtöbbet vitatott kérdés az újszövetségi tudományban. De az ok, amely miatt az első keresztyének a Názáreti Jézust ezzel a névvel illették, nem kérdéses. így akarták kifejezésre juttatni egyrészt azt az egyedülálló kapcsolatot, amely Jézust az Atyához fűzte, másrészt pedig azt a teljes engedelmességet, amellyel Jézus az Atya akaratát végbevitte. (Lásd: csak a legjellemzőbbeket: Mt 16,16; Mk 15,39; Jn 14,1—11; Rm 1,4; lKor 15,28; Zsid 5,4—8.) Meggyőződésem azonban, hogy itt Pál közvetve a név eredetét is elárulja. Mert ahogy emlékezése során eddig is tette, most is az Ószöveséget hívja segítségül. Azaz az őskeresztyénség meggyőződésével összhangban a 2. és 110. zsoltár ígéreteit alkalmazza Jézusra, (vö.: lKor 15,25 —28!) Amikor tehát az apostol Isten kinyilatkoztatása révén felismerte Jézusban az Isten Fiát, villámcsapásként érte őt a felismerés: a csalónak és megtévesztőnek hitt Názáreti mögött az Isten áll, akit ő teljes szívéből szolgálni akart, s akivel lelki vaksága miatt mégis ellentétbe került. Felismerte, hogy a Názáretiben maga az Isten lépett akcióba, s így benne és általa valósul meg Istennek régtől fogva megígért és várva várt, mindent újjáteremtő uralma. Belátta, hogy a Názáretinek a gyalázat fájára vezető életútja Isten akaratából vállalt sors volt, mert Isten különös, minden emberi elképzelést meghaladó, sőt megbotránkoztató módon (lKor 1,18—25!) így akarta újjáteremtő munkáját végbevinni. Az apostol szavaiból kitetszik, hogy az Isten Fiának ez a kinyilatkoztatása, különleges, rendkívüli és személyesen neki szóló lKor 15,8!) kinyilatkoztatás volt: érette történt. Az Isten Fiának kinyilatkoztatása neki személy szerint is az új élet meg nem ér71