Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)

vetjük fel, mi volt előbb, akkor nem tehetünk mást, végig kell járnunk az utat egészen Isten megmagyarázhatatlan „tetszéséig". Nemcsak Pálnak, hanem mindenkinek, akit Isten érthetetlen sze­retete megállított „elvakultan" járt életútján. S ha végig mer­tünk menni visszafelé a múltba, nem a vaksorsot találjuk ott, hanem a kölcsönös szeretet kapcsolatába invitáló Atyát. Pál ezt így fogalmazza meg: elhívott kegyelmével. Isten jótet­szésén alapuló döntése tehát az ő hívásán keresztül érkezett el hozzá életének azon a nevezetes óráján. A galáciabelieknek szólt már korábban is Isten elhívásáról, hiszen az ő keresztyén életü­ket is Isten hívó szava indította útnak (1,6). Azt mondhatjuk te­hát, hogy az elhívás jellemző Isten bánásmódjára. Tudtul adja döntését, hogy mi önként engedjünk hívásának. Pálra sem ellen­állhatatlan kényszerként nehezedett Isten nagy horderejű dönté­se, aminek akarva-akaratlanul engedelmeskednie kellett volna. Pál önként mondott igent (Csel 26,19) Isten választást engedő sza­vának. Isten hívó szavának ereje a benne megnyilvánuló kegyelem. Ez a kegyelem tudja legyőzni ellenállásunkat, és kimondatni ve­lünk az önkéntes igent. Pál sohasem tudta megérteni, hogy Isten miért éppen őt, az egyházüldözőt hívta el. Mint ahogy minden elhívás ilyen méltatlanokat érő érthetetlen csoda. Csak Isten ir­galmas szeretete lehet rá az egyetlen magyarázat. De ha Pál ar­ra gondol, hogy Isten már akkor döntött felőle, amikor ő még meg sem született, akkor azt kell mondania: Isten kegyelme min­dent megelőzött. így hívta el őt kegyelem által kegyelemmel. Isten megfoghatatlan, mindent eldöntő elhatározása és önkéntes döntést váró kegyelmes hívása, így együtt, ellentmondásosan és mégis felbonthatatlan egységben, végül is elérte célját: Isten ki­nyilatkoztatta az ő Fiát az apostolnak. Isten szándéka és vele együtt Pál beszámolója most jut el a csúcspontra. Mert ebből a kinyilatkoztatásból ered a reá bízott egyetlen evangélium, ez tá­masztja alá apostoli küldetésének hitelét és ennek birtokában érzi magát felelősnek az evangélium sorsáért. Az osztályrészéül jutott kinyilatkoztatás tényét olyan fontosnak tartja, hogy 1,12-ben, még az események elsorolása előtt szólt róla, nehogy valaki is félre­értse mondanivalójának valódi szándékát. 1,12 magyarázatában már volt szó a kinyilatkoztatás mibenlété­ről. Ott megértettük, hogy Pál csak ezzel a kifejezéssel tudja ér­70

Next

/
Oldalképek
Tartalom