Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 2. Mit bizonyít az apostol megtérése és az azt követő időszak? (1,13—24)
(13—24) Most Pálnak már a saját korában, de azóta is nagy feltűnést keltő, közmondásossá lett „pálfordulása", majd pedig az azt követő időszak kerül sorra, magának az apostolnak beszámolója alapján. Leveleiben többször is visszatér életének erre a nagy fordulatára, de seholsem a szenzációéhes kíváncsiság kielégítése kedvéért, hanem a reábízott üzenet egy-egy oldalának vagy vonásának aláhúzása és szemléltetése érdekében. Ezért hallgat „pálfordulásának" minden külsőséges mozzanatáról, és állítja előtérbe magát a tényt és annak jelentését, mondanivalóját az evangélium szempontjából. Érdemes röviden számbavenni, hogy azokban a leveleiben, ahol erről az eseményről említést tesz, mit is kíván kiemelni „pálfordulása" lényegéből. Sorra véve ezeket a helyeket, fel fog tűnni, hogy bár mindenütt — tekintettel a felmerült kérdésekre — mást és mást hangsúlyoz, egy közös vonása mégis van vallomásainak: élesen szembeállítja azt, ami a fordulat előtt volt, mindazzal, ami utána következett. Nyilván az olvasó tudatába akarja vésni, hogy a vele történtekre nincs emberi magyarázat. lKor 15,9—11-ben a fordulat körülményeinek említésével — egyházüldöző voltam! — az apostoli tisztre méltatlan voltát kívánja hangsúlyozni, hogy szembeállíthassa ezzel Isten kegyelmét, amelynek erejével nagyobb apostoli munkát végezhetett bárki másnál. így emlékezteti Isten korlátlan hatalmára a feltámadás kérdésében elbizonytalanodott korinthusiakat. Fii 3,4—libben minden emberi érdem hiábavalóságát szemlélteti múltjának és jelenének összehasonlításával. Ami egykor büszkesége volt, hozzá sem mérhető „Jézus Krisztus ismeretének mindent felülmúló" voltához. Itt tehát a megigazulás kérdésében igazának nyomatékául idézi életének nagy tanulságát. Most már a Galata-levélben olvasható visszaemlékezésre fordítva a szót, vajon ebben milyen szándék kormányozza mondanivalóját? Első pillanatra úgy tűnik, mintha a Filippi levél szempontját követné, hiszen itt is nagy hangsúly kerül „érdemdús" előéletére. Közelebbről megvizsgálva azoniban kiderül, hogy Pál következetesen követi a 11—12. versekben megadott szempontjait: bizonyítani kívánja, hogy evangéliuma Istentől származik, és nem emberi eredetű vagy emberi közvetítők révén elnyert üzenet. „Pálfordulása" és az azt követő időszak ezt igazolja. Igazuk lenne tehát azoknak a magyarázóknak, akik ebből arra 64