Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

beliekre egyetlen körülírás sem telik. Az ok bizonyára a galáciai keresztyéni között kialakult helyzetben keresendő. A Galata-levél, de az apostol egyetlen más levele sem tekinthető magánlevélnek. Benne az Isten által kiválasztott és felhatalmazott „küldött" (apostol) szólal meg, akinek joga és kötelessége, hogy a gyülekezetet Isten akarata alá hajtsa. Hatalma mégis „lelki" hatalom, amely az ige igazságának és a felel06 szeretetnek erejével hat. A gyülekezetek nincsenek kiszolgáltatva úgy az apostolnak, mint egy római provincia a helytartónak. Nem lehet őket kényszeríteni az engedelmességre, viszont ha hajlanak a szóra, önként és belső kényszerből fognak engedni. Ebből a sajátos helyzetből adódik, hogy az apostoli leveleket nem érezzük „hivatalosaknak". Ritkán találkozhatunk bennük rendelkezésekkel (lKor 7.11; 1,16,1) annál inkább meggyőző érveléssel, személyes hangvétellel. Még az egyébként sokszor keményhangú Galata-levélre is ez a jelemző, nem pedig, ahogy Schlier gondolja, „az akaratlanul is erőteljesebb, tekintélyt követelő hivatalos jelleg." A levél a galáciai gyülekezeteknek (1,2b.) azaz több gyülekezetnek szól. Pál tehát levelét körlevélnek szánta. Hogy mely gyülekezetekre kell gondolnunk, az attól függ, hogy az észak-, vagy a dél-galáciai hipotézisnek van igaza. 1,1—5: (1) Pál, az apostol

1, nem emberektől, sem ember által

2, hanem Jézus Krisztus és az őt halálából feltámasztó Atya Isten által, (2) és a velem levő minden testvér

3: Galácia gyülekezeteinek. (3) Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi

4 Urunk Jézus Krisztustól, (4) aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiragadjon minket

5 a jelen

6 gonosz világából

7 Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint, (5) akinek legyen dicsőség örökkön ölökké, ámen. 1 Apostol: a szó eredetileg valamilyen megbízatással kiküldött személyt jelölt. Így például a gyülekezetek is útnak indíthattak „apostolokat" (2Kor 8,23; Fii. 2,25). A szó az újszövetségi és a későbbi egyházi szóhasználatban azonban sajátos, jelentős értelmet nyert, és a keresztyén szolgálattevőknek egy szűk körét jelölte meg. Hogy kik tartoztak az apostolok körébe, és miben állt az apostoli tiszt, mindmáig vitatott kérdés. A bizonytalanság abból adódik, hogy az Űsz. korában még nem alakult ki egységes álláspont az apostoli tiszt „ismertetőjegyeit" illetően. (2Kor 12,12) Perdöntő forrásnak az Üsz. legkorábbi iratait, Pál leveleit kell tekintenünk. De éppen ezekben a levelekben 23