Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

I. CÍMZÉS ÉS KÖSZÖNTÉS (1,1—5)

beliekre egyetlen körülírás sem telik. Az ok bizonyára a galáciai keresztyéni között kialakult helyzetben keresendő. A Galata-levél, de az apostol egyetlen más levele sem tekinthető magánlevélnek. Benne az Isten által kiválasztott és felhatalmazott „küldött" (apostol) szólal meg, akinek joga és kötelessége, hogy a gyülekezetet Isten akarata alá hajtsa. Hatalma mégis „lelki" hatalom, amely az ige igazságának és a felel06 szeretetnek erejé­vel hat. A gyülekezetek nincsenek kiszolgáltatva úgy az apostol­nak, mint egy római provincia a helytartónak. Nem lehet őket kényszeríteni az engedelmességre, viszont ha hajlanak a szóra, ön­ként és belső kényszerből fognak engedni. Ebből a sajátos hely­zetből adódik, hogy az apostoli leveleket nem érezzük „hivata­losaknak". Ritkán találkozhatunk bennük rendelkezésekkel (lKor 7.11; 1,16,1) annál inkább meggyőző érveléssel, személyes hang­vétellel. Még az egyébként sokszor keményhangú Galata-levélre is ez a jelemző, nem pedig, ahogy Schlier gondolja, „az akaratla­nul is erőteljesebb, tekintélyt követelő hivatalos jelleg." A levél a galáciai gyülekezeteknek (1,2b.) azaz több gyülekezet­nek szól. Pál tehát levelét körlevélnek szánta. Hogy mely gyü­lekezetekre kell gondolnunk, az attól függ, hogy az észak-, vagy a dél-galáciai hipotézisnek van igaza. 1,1—5: (1) Pál, az apostol 1, nem emberektől, sem ember által 2, hanem Jézus Krisztus és az őt halálából feltámasztó Atya Isten által, (2) és a velem levő minden testvér 3: Galácia gyülekezetei­nek. (3) Kegyelem néktek és békesség az Atya Istentől és a mi 4 Urunk Jézus Krisztustól, (4) aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiragadjon minket 5 a jelen 6 gonosz világából 7 Istennek, a mi Atyánknak akarata szerint, (5) akinek legyen dicsőség örökkön ölökké, ámen. 1 Apostol: a szó eredetileg valamilyen megbízatással kiküldött sze­mélyt jelölt. Így például a gyülekezetek is útnak indíthattak „aposto­lokat" (2Kor 8,23; Fii. 2,25). A szó az újszövetségi és a későbbi egy­házi szóhasználatban azonban sajátos, jelentős értelmet nyert, és a keresztyén szolgálattevőknek egy szűk körét jelölte meg. Hogy kik tar­toztak az apostolok körébe, és miben állt az apostoli tiszt, mindmáig vitatott kérdés. A bizonytalanság abból adódik, hogy az Űsz. korában még nem alakult ki egységes álláspont az apostoli tiszt „ismertető­jegyeit" illetően. (2Kor 12,12) Perdöntő forrásnak az Üsz. legkorábbi iratait, Pál leveleit kell tekintenünk. De éppen ezekben a levelekben 23

Next

/
Oldalképek
Tartalom