Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
BEVEZETÉS - 2. A levél megírásának oka és célja
nem azon múlik, amit teszünk, vagy nem teszünk, hanem egyesegyedül a hiten. Minden más az üdvösség szempontjából „adiaforon", azaz lényegtelen dolog. Éppen ezért a Krisztusban hívő emiber szabad minden kényszertől, törvényes előírástól, időhöz kötött társadalmi és történelmi viszonyoktól. Mivel Krisztus által Istenhez van kötve, minden mástól szabad a világon. Pál külön fejezetet szentel levelében a keresztyén ember szabadságának, mert félő, hogy olvasói ellenfeleire hallgatnak, és lemondanak a keresztyén ember lételeméről, a szabadságról, ami nélkül nem lehetnek nyitottak Isten és a felebarát számára (4,21—5.12). Ugyancsak a törvény cselekedetei helyett a Krisztus keresztje alapján, hit által elnyert megigazulás következménye a keresztyének egységének, sőt az egész emberiség összetartozásának a felismerése. Ha mindenki egyedül a Krisztusba vetett hit által lehet Isten gyermekévé, akkor már nem választhatják el vagy állíthatják szembe az embereket a közöttük meglevő vallási, társadalmi, nembéli különbségek (3,28). A törvény útját választó ember elhúzódik a másfajtájútól (2,11—14), a hit alapján élő ember viszont vele egy szinten levő társként bánik vele. Ezért Isten választott népe többé nem a körülmetélkedés aktusával és a Tóra igájának vállalásával a többi néptől elkülönülő „testi" Izrael, hanem a minden népből egybegyűjtött „mennyei Jeruzsálem" (4,26), „Isten Izraele" (6,16), amely kiábrázolja és szolgálja az egész emberiség egységét. Az „egyetlen evangélium" igazságából adódó következmények felidézése azonban azt a célt szolgálják, hogy megvessék az alapját a keresztyén élet titkáról szóló állásfoglalásnak. Mert Pál ellenfeleinek fő érve éppen az volt, hogy a bűn miatt a Krisztusban hivő embernek is szüksége van a törvény fegyelmére. Az apostol felveszi a kesztyűt, és felfedi a keresztyén életfolytatás alapját. Az új, Istennek tetsző életet nem a törvény biztosítja. A Krisztustól kapott szabadság, amely felülemelkedik a körülmetélkedés vagy körülmetéletlenség lényegtelen körülményein, valóban ürügygyé válhat a keresztyén ember számára a régi élete folytatására (5,13). De ezen csak az segíthet, hogy Isten újjáteremti őt szeretetével (6,15). A Krisztus keresztjén tájékozódó hit az ajándékba kapott Lélek segítségével fel tudja fogni Isten kimondhatatlan szeretetét. Isten szeretete pedig belső kényszerré válik, hogy az em20