Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

IV. ISTEN GYERMEKEI A KRISZTUSBAN HIVŐK (3,6—4,20) - 4. Krisztus által lettünk Isten nagykorú gyermekeivé (4,1—7)

rábban zsidók voltak-e, vagy görögök (28. v.) Ennélfogva a pogány eredetű Krisztusban hivő galáciabeliek is teljes jogú örökösei mindannak, amit Ábrahámnak megígért Isten. De az örökség említésével már azt a témát érinti Pál, amelyről a következő szakaszban akar szólni. 4. Krisztus által lettünk Isten nagykorú gyermekeivé 4,1—7 4,1—7; (1) Azt pedig állítom, hogy addig az ideig, amíg az örökös kiskorú, semmiben sem különbözik a rabszolgától, noha ura mindennek, (2) hanem gyámok és gondnokok alá van rendelve az apa által megszabott ideig.

1 (3) így mi is, amikor kiskorúak voltunk, a világ elemei

2 alá voltunk vetve rabszolgaságra

3. (4) De amikor eljött az idő teljessége'

1, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól lett, a törvény uralma alá került, (5) hogy a törvény uralma alatt levőket megváltsa,

5 hogy részesüljünk a fiúvá fogadásban.

6 (6) Mivel pedig fiak vagytok, Isten elküldte Fiának lelkét a mi szívünkbe, aki ezt kiáltja: „Abba, Atyám!"

7 Úgyhogy többé nem vagy rabszolga, hanem fiú; ha pedig fiú, akkor örökös is Isten által. 11—2 vers: A jogi élet területéről vett hasonlat (vö.: 3,15—18-cal!). Egy olyan kiskorú gyermek helyzete lebeg az apostol szeme előtt, akinek gazdag apja meghalt, és mindaddig gyámság alatt áll, amíg az apa által megjelölt életkort el nem éri. Ez idő alatt a kijelölt gyám intézi sorsát, vagyonát pedig gondnok kezeli a gyám ellenőrzése mellett. A legújabb kommentárok (Schlier, Oepke, Mussner, Lührmann) megegyeznek abban, hogy a hasonlatban Pál a galaták számára is ismerős hellenisztikus jogszokást vette alapul, mert a nagykorúság ideje mind a zsidó, mind a római jogrendben meg volt határozva, és nem függött az apa akaratától. A kérdésnek azonban nincs perdöntő jelentősége, mert ebben az esetben is — mint oly sokszor Pálnál — az ábrázolni kívánt valóság szétfeszíti a hasonlatot. Az egykori pogány galaták — még a hitrejutásuk előtti korszakról van szó — aligha tekinthetők Isten kiskorú gyermekeinek, hiszen Pál pár sorral alább beszél fiúvá fogadásukról. Több gyámot és gondnokot is bizonyára azért említ, mert már a hasonlat elmondásakor a világ elemeire gondol. Végül a legszembetűnőbb eltérés a hasonlat és a valóság között: Isten nem halt meg, mint azt a hasonlat az apáról feltételezi. Ezért azokat a hasonlatelemeket kell kiemelnünk, amelyekre a gondolatmenetnél szükség van. 2 Világ elemei: Ez a sajátos 13 193