Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

— nyilvánosan kell megróni." Ez a tévedések kiküszöbölésének az evangéliumhoz méltó módja. Ehhez pedig az apostolnak nem kis bátorságra volt szüksége. De — amint már pár sorral előbb is írta — az, hogy kivel van dolga „neki semmit sem számít; Is­ten az ember személyét nem veszi tekintetbe" (2,6). (12) Mivel adott okot Péter az elmarasztalásra, és ezzel egyút­tal Pálnak is apostoltársa tettének nyilvános „helyreigazítására"? Amikor néhányan az antiokhiai gyülekezetbe jöttek Jakabtól, a jeruzsálemi keresztyének legbefolyásosabb vezetőjétől, aki azt a szigorú álláspontot képviselte, hogy a zsidó származású keresz­tyéneknek a törvény előírásaihoz kell tartaniuk magukat, Péter magatartása gyökeresen megváltozott. Addig együtt evett a pogá­nyokkal. Tehát a gyülekezetnek az úrvacsorához kapcsolódó közös étkezésein (,,agapé"-in) vagy esetleg családi asztalhoz szóló meg­hívások elfogadásakor zsidó létére sem csinált gondot magának abból, hogy az a keresztyén, aki mellé leül, történetesen pogány származású-e, de abból sem, hogy az étel, amely az asztalra ke­rül, megfelelő-e a zsidó törvényértelmezés bonyolult kultikus tisz­tasági előírásainak. Így a maga nagy tekintélyével is erősítette a gyülekezetben az Isten előtti egyenlőség tudatát és a zsidó- és pogány származású keresztyének testvéri kapcsolatait. Amikor azonban jeruzsálemi zsidókeresztyének érkeztek Jakab­tól, Péter fokozatosan visszahúzódott a pogány származású testvé­rektől és elkülönült tőlük. A jövevények ugyanis azt tartották, hogy a zsidónak akkor is pontosan be kell tartania a törvény elő­írásait, ha keresztyén hitre tért. Meggyőződésük szerint annak, aki zsidónak született, élete végéig zsidónak kell maradnia. „Aki csak átmenetileg zsidó, egyáltalán nem zsidó" — foglalja össze találó tömörséggel Haenchen Péter zsidó kortársainak vélemé­nyét. Ügy látszik, Péter lassan engedett a tőlük kiinduló lelki nyomásnak, és maga is sajnálatos tévedésnek kezdte tartani a tör­vény előírásaival nem törődő korábbi „szabados" magatartást. Pál úgy ítéli meg Péternek ezt a visszakozását, hogy jobb meg­győződése ellenére a körülmetéltektől, vagyis a jeruzsálemi zsidó­keresztyén tábortól való félelmében cselekedett így. Ha így volt, bizonyosan nem magát féltette. A távoli Antiokhiában a jeruzsá­lemi tekintélynek nem lehetett felette hatalma. Legalábbis nem árthattak neki. Péter attól félhetett, hogy a törvényt mel­lőző életmódja felboríthatja a Jeruzsálemben megkötött egyezsé­114

Next

/
Oldalképek
Tartalom