Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

a fiatal keresztyénség másik igen fontos szellemi központja. Az antiokhiai keresztyének — őket illették először a „keresztyén"' (krisztuskövető) névvel (Csel 11,26) — különösképpen is szívükön viselték az evangélium terjesztésének ügyét. Ök küldték ki Pált, Barnabást és munkatársaikat távoli vidékeket is felölelő missziói útjaikra. Hogy miért jött Péter Antiokhiába, nem tudjuk. Pál erről semmit nem közöl, mert mondanivalója szempontjából ez nem lényeges. A pár vonással felrajzolt helyzetképekből azért annyit mégis megállapíthatunk, hogy jövetelének célja nem a gyülekezet vezetésének vagy felügyeletének átvétele volt, történetesen a jeruzsálemiek megbízásából. Noha tekintélye, amint látni fogjuk, jelentékeny befolyást biztosított számára az antiokhiai keresztyének között. Abban az időben Pál is a gyülekezet körében tartózkodott. Azidőtájt még bizonyára nem számított a fiatal keresztyénség egyik legjelentősebb alakjának. Csak később, önálló és hatalmas miszsziói tevékenysége révén lett azzá, aminek a keresztyén utókor látja. A történtek idején alig lehetett több, mint Barnabásnak egyik nagy reményekre jogosító munkatársa. Tekintélye semmiképpen sem volt a Péteréhez mérhető. Mégis kénytelen volt szembefordulni vele. Péternek arról a lépéséről, amellyel Pál nem érthetett egyet, a későbbiekben lesz szó. Egyelőre annyit kíván leszögezni az apostol, hogy Péter rászolgált az intésre: okot adott az elmarasztalásra. Ezzel a megállapítással nem akarja a maga személyét és tekintélyét Péteré elé helyezni. Ellenkezőleg! Azt szeretné, ha a galaták végre megértenék, hogy az evangélium igazsága előbbrevaló még a legtiszteletreméltóbb keresztyén tekintélynél is. Mert a galatákat a közéjük furakodott tévtanítóknak neves keresztyén tekintélyekre hivatkozva sikerült megingatni az evangélium iránti hűségükben (2,6; 5,9). Nos, Péter a legtekintélyesebbek egyike, s ez mégsem akadályozhatta meg Pált abban, hogy az evangélium igazsága érdekében szembeforduljon vele. Ember nem másíthatja meg Isten döntését (1,10). Ezért nem tartja mérvadónak még a saját apostoli tekintélyét sem az evangélium igazsága körül kipattant vitában. Ehelyett Isten kinyilatkoztatásából, az „Írásból" (3,8; 22; 4,30), vagy még pontosabban: Istennek az Ószövetségben tudtul adott szándékaiból és cselekedeteiből meríti érveit. 112