Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

sem lehet kétségbe vonni. A mondatnak ez az értelmezése azonban nem simul bele eléggé a gondolatmenetbe, mert Pál most a zsidóke­resztyének szemszögéből vizsgálja a megigazulás kérdését, és arra keres választ, hogy különb-e a törvény előírásait követő zsidókeresztyén az ezt nem vállaló pogánykeresztyénnél, és ennélfogva joga van-e távol tartania magát tőle. A válasza pedig erre a kérdésre csak ez lehet: Ha Krisztusban keressük megigazulásunkat, akkor a zsidókeresztyén ép­pen úgy kegyelemre szoruló bűnös, mint a pogányból lett keresztyén. A mondatban tehát Pál valóságos helyzetet feltételez. 2 6 Szóba se ke­rüljön: „mé genoito", magyarra pontosan át nem ültethető, erős in­dulati töltésű elutasító szónoki, illetve irodalmi fordulat Pál korában. Az apostol gyakran él vele, amikor ellenfeleinek az evangélium mér­tékén képtelenségnek bizonyuló kérdéseit kell elhárítania (Gal 3,21; 6,14; Rm 3,4.6.31; 6,2.15; 7,7.13; 9,14; 11,1.11; lKor 6,15). 2 7 Az apostol váratlanul a többes szám első személy használata helyett egyes szám első személyre tér át, de továbbra is Péterek viselkedését tartja szem előtt, s nem önmagáról beszél. Az egyes szám első személyt stílus­eszközként használja általános érvényű mondanivaló kifejtésére. — A mondat könnyen félreérthető. Azt hihetnénk, hogy az apostol szerint akkor lesz valaki törvényszegővé, ha a törvény előírásait — úgy, mint Péter — újra kötelezőnek tekinti a zsidó származású keresztyén szá­mára (Schlier). De amit Pál mondani akar, az ennél bonyolultabb: aki újra a törvényeskedés útjára lép, korábbi szabadságát bűnnek bélyeg­zi (Oepke), s így nem Krisztust kell a bűn szolgájának tekintenie, ha­nem saját magát, mivel önmaga mond saját maga felett ítéletet. 2 8Keresztre vagyok feszítve: Az ige perfektumban áll, és ennek meg­felelően egy valamikor elkezdődött és azóta is tartó állapotot rögzít. 2 9 Hitben élem: ennek a hitnek körülírását (Isten Fiában... stb.) Pál hátrébb veti a mondat megszerkesztésekor, hogy a ,.hitben élem"-re kerüljön a hangsúly. Ezt igyekeztem érzékeltetni a fordításomban. 3 0Isten kegyelmét: Értsd: a Jézus által hozott új korszak kegyelmen alapuló rendjét. 3 1 Az igazság: Az eredeti szövegben „dikaioszüné" szót találjuk. Pál tehát nem a dolgok mibenlétét hűen tükröző igazságról, azaz az „alétheiá"-ról, hanem az Isten és ember, ember és ember között létrejött új és rendezett viszonyról beszél. * (11—21) Pál a sorra kerülő, 2,11—21-ig terjedő szakaszban foly­tatja beszámolóját azokról az eseményekről, amelyek mind azt bizonyítják, hogy az általa hirdetett evangélium az egyetlen, hite­les evangélium (1,7—8). Miért tulajdonít a többféleképpen is ér­telmezhető eseményeknek ilyen nagy fontosságot az evangélium igazsága körül támadt vitában? A választ az evangélium termé­szetében kell keresnünk. Mert az evangélium nem elvont igazsá­gokat közöl, hanem arról ad hírt, amit Isten tett Jézus Krisztus 108

Next

/
Oldalképek
Tartalom