Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)

III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)

zetben gyávának.) Mitől félhetett? Félelmének okáról csak akkor mondhatunk valami közelebbit, ha tudjuk, kik voltak a „körülmetéltek közül valók". Ez a megnevezés, kiszakítva az összefüggésből, nem keresztyén zsidókra is vonatkozhat. Schmithals úgy is gondolja, hogy Péter félelme valamiféleképpen kapcsolatban van a zsidóság keresztyénellenes álláspontjával. Munck viszont már korábban zsidóvá lett pogánykeresztyéneket lát bennük. De a magyarázók nagy többségének véleménye szerint Péter félelme az egyház zsidókeresztyén ágával, mégpedig a jeruzsálemiekkel van összefüggésben. Erre mutat az a tény, hogy eddigi magatartása a Jakabtól jövő testvérek megérkezésekor változott meg. Mi félnivalója volt a jeruzsálemiektől Péternek? Cullmann azt állítja, hogy abban az időben már Jakab kezében volt a jeruzsálemi gyülekezet vezetése, s vele szemben Péter is alárendelt helyzetbe került. Cullmann feltevése azonban nem illik bele a jeruzsálemi gyülekezet történetéről kialakult képbe. Alighanem F. Mussnernek van igaza, aki Péter félelmének okát a jeruzsálemi gyűlés határozatában keresi. Ebben ugyanis a békesség kedvéért a zsidók és pogányok között végzett missziói munkát elhatárolták egymástól, és egyúttal Péterre bízták a zsidómisszió ápolását és előmozdítását (2,7—9). Amikor tehát Péter, mint a zsidómisszió felelőse, a törvény előírásait félretéve együtt evett a pogányból lett keresztyénekkel, joggal tarthatott az egyezségre hivatkozó jeruzsálemiek szemrehányásaitól. Alapjában véve tehát attól félhetett, hogy nyitottsága a pogányok felé felboríthatja a nehezen létrejött egyensúlyt és békességet. Figyelemreméltó Gaechter véleménye is, aki szerint Péter „törvényszegésének" híre megnehezítette volna a palesztíniai zsidókeresztyénség amúgy is feszültségekkel terhes helyzetét a Krisztusban nem hivő zsidók között. Nem lehetetlen, hogy Péternek ilyen következményeket is mérlegelnie kellett. 8 Képmutatásba fogott: Nem kétséges, Péter és társai viselkedésének ily módon való jellemzése Pál véleményét tükrözi. De mi az, ami miatt viselkedésüket képmutatásnak bélyegzi? Talán azért, mert az asztalközösség feladásával meg akarják téveszteni a Jeruzsálemből jött testvéreket (Schlier) ? Ha ez lett volna a szándékuk, már az érkezésük pillanatában el kellett volna különülniük, nem pedig fokozatosan felhagyni a közös étkezésekkel. Vagy esetleg a következetlenségéért jut ki Péternek az elmarasztalás, amelyre nem került volna sor, ha megmarad a zsidó életforma mellett (Schmithals) ? Bizonyára U. Wilckensnek van igaza, aki szerint Pálnak ennél nyomósabb okai vannak arra, hogy Péter képmutatással vádolja. Péter „színeváltozásában" az evangélium igazságának (14. v.) feladását, sőt lejáratását látja (ThWB VIII. 568. o.). Pál ítélete tehát egybecseng Jézusnak kora farizeusai és írástudói felett gyakorolt kritikájával (Mt 23). 0Többi zsidó: Ti. zsidókeresztyén. Éppen annak a keresztyénüldözésnek következtében, amelynek annak idején Pál is aktív részese volt, menekült néhány zsidókeresztyén Antiokhiába, ahol szolgálatuk nyomán keresztyén gyülekezet támadt. Igen valószínű, hogy Pál és Péter összeütközésének idején is közülük kerültek ki a gyülekezet legtekintélyesebb vezetői, akik — Pál szavaiból ez derül ki — a „Péter-fordulat" előtt fenntartások nélkül vállalták az asztalközösséget nem zsidó származású 105