Cserháti Sándor: Pál apostolnak a galáciabeliekhez írt levele (Budapest, 1982)
III. AZ EGYETLEN EVANGÉLIUM ISTENTŐL SZÁRMAZIK (1,11—3,5) - 4. Mit bizonyítanak a Pál és Péter között Antiokhiában tör-téntek? (2,11—21)
(18) Mert ha azokat, amiket leromboltam, újra felépítem, törvényszegőnek magam nyilvánítom magamat. 2 7 (19) Én ugyanis a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek. Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve! 2 8 (20) Élek pedig többé nem én, hanem Krisztus él bennem. Azt az életet pedig, amelyet most testben élek, hitben élem, 2 9 mégpedig az Isten Fiába vetett hitben, aki szeretett engem és önmagát adta értem. (21) Nem teszem érvénytelenné Isten kegyelmét; 3 0 ha ugyanis a törvény által jön létre az igazság, 3 1 akkor Krisztus hiába halt meg." 1 Antiokhiába jött: Mikor érkezhetett Péter Antiokhiába? Th. Zahn úgy véli, hogy a Pál által említett esetnek még a jeruzsálemi tanácskozás előtt kellett történnie, hiszen az ott elfogadott megállapodás az ilyen természetű összeütközéseknek elejét vette. Zahn figyelmen kívül hagyja, hogy Pál eddig az időrendet követve idézte fel az eseményeket, s bizonyára ehhez tartja magát most is. Ezenkívül Antiokhiában olyan kérdés körül pattant ki az ellentét, amelyről a jeruzsálemi gyűlés nem intézkedett. Péter tehát a jeruzsálemi gyűlés után érkezett Antiokhiába, olyan időpontban, amikor Pál és Barnabás is ott tartózkodott. A Cselekedetek könyve szerint a gyűlés után mindketten visszatértek Antiokhiába (15,35), ott együtt szolgáltak egy ideig, de a második missziói útra már nem együtt indultak (15,39). A második missziói út végén Pál újra Antiokhiában található (18,22). Hogy Barnabás is ott tartózkodik-e, arról nincsen tudomásunk. Ezért nagy a valószínűsége annak, hogy Péter nem sokkal a jeruzsálemi gyűlés után ment Antiokhiába. Emellett szól az is, hogy az antiókhiai eset a zsidó- és pogánykeresztyén ellentétnek még a kezdeti szakaszát mutatja be. A második miszsziói út végén ez az ellentét már sokkal általánosabb lehetett. — Mi késztethette Pétert arra, hogy Antiokhiába menjen? Pál erről sem árul el semmit Talán már ő sem tudta elfogadni a jeruzsálemiek törvényeskedő vonalát (Gaechter). Erre következtethetünk abból a tényből is, hogy kezdetben teljes közösséget vállalt az antiókhiai gyülekezet nem zsidó származású keresztyéneivel. 2 Jelenlétében: (kata proszópon) A kifejezés értelme vitatott. Egyes óegyházi atyák „színleg"nek vették, mert ezzel gondolták alátámasztani azt az elképzelésüket, hogy Pál és Péter csupán „okulásul" szállt szembe egymással. F. Mussner viszont túlexponálja a kifejezést, és azt mondja, hogy Pál „szemtől-szembe" rontott Péternek. A fordulat azonban nem jelent többet, mint Lk 2,31-ben és 2Kor 10,l-ben. 3 Okot adott az elmarasztalásra: Az apostol Péter helyzetét egy ritkán használt és magyarra nehezen fordítható szóval írja körül. A passzív szerkesztésből nem tűnik ki, hogy ki marasztalta el. A viselkedésén megütköző nem zsidó származású keresztyének-e (Luther), talán maga Pál apostol, vagy esetleg Péter saját magát azáltal, amit tett (Schlier). Lehetséges, hogy Pál az ige passzív alakjával Istenre, mint a Péter magatartását elmarasztaló végső fórumra akar utalni. 4 Néhányan Jakabtól: Sok függ attól, hogy a hangsúlyt 103
