Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - II. HÁLAADÁS ÉS KÖNYÖRGÉS A GYÜLEKEZETÉRT 1,3-11 - 1. Hálaadás reménységünk bizonyosságáért 1,3—8

1. Hálaadás a reménységünk bizonyosságáért (1, 3—8) (3) Pál apostol számára az imádság is szolgálat. Tudunk arról, hogy önmagáért is imádkozott (2Kor 12,8), de akkor is a reábízott feladat érdekében fordult Istenhez. Személyes léte ennyire összeforrott küldetésével. Imádságos életét minden álszemérem nélkül tárja fel a gyülekezet előtt, hogy ezzel is példát mutasson nekik. Nem a szolgálat feladatai elől menekül az imádsághoz. De nem akar az imádság ürügyén a kolosséi gyülekezet nehéz helyzetéből adódó és reá váró feladatok alól sem kibújni. Pál számára az imádság minden Istennek tetsző szolgálat kiindulópontja. Ez következik abból a hit által felismerhető igazságból, hogy a gyülekezet életében minden jó Isten munkájára vezethető vissza (Fii 1,6). Isten segítő szeretete nélkül kudarcra lenne ítélve minden szolgálatunk. így az apostol már az imádságával is ráébreszti olvasóit az egyedül helyes alapállásra, amely nélkül kérdéseik nem oldhatók meg. De a hit felismeréseinek ugyanezt a gyakorlati érvényesítését ismerhetjük fel az imádság tartalmi sorrendjében is: mielőtt Pál bármit is kérne Istentől, hálát ad neki. Mert hálaadásra a hivő ember mindig talál elegendő okot. Már maga az a tény is hálára kötelez, hogy a kolosséi gyülekezet tagjaihoz mint keresztyénekhez szólhat : „Hálát adunk Istennek . . . valahányszor ertetek imádkozunk." Hiszen semmiféle emberi előfeltétel, vallásosság vagy társadalmi elesettség, nem ad elegendő magyarázatot arra, hogy miért nyílhatott meg valaki előtt a „Krisztus titka" (1,26.27; 2,3). Magyarázatot találni erre csak Isten megmagyarázhatatlan szeretetében lehet, aki Atyja volt a mi Urunk Jézus Krisztusnak, hogy ezáltal mi is Atyának ismerjük meg őt. Az evangélium szívét tárják fel előttünk az apostol szavai. Isten mindenekelőtt Jézus Krisztus Atyja (Rm 15,6; 2Kor 1,3; 11,31), mert Jézus töretlen harmóniában élt Istennel, és teljes engedelmességben szolgálta terveit. De Jézusért Isten minket is gyermekeivé fogad (Rm 8,14—15; Gal 3,26; 4,5—6), és felhatalmaz bennünket arra, hogy mi is Atyának szólítsuk őt (Rm 1,7; lKor 1,3; Fii 1,2; 4,20 stb.). Istennek ez az atyai szeretete visszhangra talált a kolosséi keresztyének szivében, és most ez az Istennel való bensőséges kapcsolat határozza meg életüket. Hát nem elegendő ok ez a hálaadásra minden gond és baj ellenére is?! Pál szívét is ez az atyai szeretet melegíti át, 46