Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

esett, s ennek megfelelően, amint arról már beszéltünk is, Pál hozzá sem nyúl a törvény súlyos témájához. Legfeljebb hallgatólagosan párhuzamba állítja a törvény igíjít az „elemek" szolgaságával. cc) A tévtanítás áltat felkínált üdvösség Mindaz, amit eddig a tévtanításról megállapítani igyekeztünk egyetlen kérdés érdekében történt, és egyetlen kérdésbe sűríthető: Mi az a többlet, amit a kolosséi tévtanítók a gyülekezetnek felkínáltak? Egy tévtanítás ugyanis mindig azzal igyekszik magának híveket toborozni, hogy többet nyújt annál, amit áldozatai eddig kaptak. Bizonyosra vehetjük, hogy a tévtanítók a gyülekezet hitében valamilyen fogyatékosságra — a levél nyelvén szólva „hüszterémá"ra — igyekeztek rámutatni. Ügy tűnik, hogy Krisztust nem tagadták, vagy nem kívánták meg Krisztus elvetését. Sőt bizonyos szerepet is juttathattak neki az egyház, a bűnbocsánat, a belső lelki élet terén. Csak Krisztusnak az egész kozmosz felett gyakorolt uralmát nem tudták elfogadni. Azt állították, hogy a belső körön kívül már a „világ elemei"-nek törvénye uralkodik, és ezért hozzájuk kell igazodnunk. A keresztyén hitnek nincs ereje maga alá gyűrni a sors és múlandóság erőit. Ahol a kozmosz törvényei uralkodnak, ott eleve kudarcra van ítélve a keresztyén élet, és reménytelenné válik szolgálata. Ezért az a keresztyén cselekszik okosan, aki fel sem lázad, hanem megalázkodik az „elemek" előtt, és így próbál fölibük kerekedni. De bármilyen csábítónak látszik is ez az út, nyilvánvalóan a keresztyén hit és élet „tudathasadásáéhoz vezet. A tévtanításban rejlő energiát az ókori ember tragikus világszemlélete és életérzése szolgáltatta. Az embereken a bizonytalanság érzése vett erőt. A Római birodalom ugyan széleskörű gazdasági és társadalmi mozgásra nyújtott lehetőséget, de a régi elszigeteltség felbomlása egyúttal az eddig szilárdnak hitt vallási és kulturális értékeket viszonylagossá, erőtlenné tette. Fokozták a bizonytalanság érzését a történelmi és természeti katasztrófák, s különösen a gazdagok és szegények között egyre növekvő feszültségek is. Ez az egyetemes bizonytalanságérzet általánossá tette a „heimarmené"-be, a vaksorsba vetett hitet. Népszerű lett a sors forgandóságát bemutató kalandregény-irodalom, a sors titkait fürkésző asztrológia, a végzeten úrrá lenni akaró varázslás (Csel 19,18 — 19!), s nem utolsó sorban 25