Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

fejet, az egyháztörténet nem tartja számon. Valószínűleg rövid életű volt, és a hatása sem lehetett széles körű. így ha képet akarunk alkotni róla, a levél adataira vagyunk utalva. Ezeknek az adatoknak a birtokában azután megkereshetjük azokat a korabeli szellemi áramlatokat, amelyek magyarázatot adhatnak egy ilyen természetű tévtanítás keletkezésére. Amikor a tévtanítást a levélből próbáljuk kikövetkeztetni, olyan helyzetben vagyunk, mint az az ember, aki a szobájában telefonáló szavaiból akarja megtudni, hogy mit is mondhat a vonal másik végén beszélő. Ez természetesen gondos mérlegelést igénylő, nehéz feladat. Nem csoda, ha az irásmagyarázok véleménye a tévtanításról sok tekintetben eltér egymástól. Λ tévtanítás meghatározása szempontjából a levelet három rétegre bonthatjuk. Az első és legmegbízhatóbb réteget azok a szavak és fogalmak alkotják, amelyeket maga a levél is a tévtanítók jelszavaiként idéz. De segítségünkre lehetnek azok a szavak és fogalmak is, amelyeket a szerző pozitív értelemben, saját álláspontjának kifejtése közben használ ugyan, de feltehetően a tévtanítás szótárából kölcsönzött. Végül pedig a levél teológiai gondolatmenetéből következtethetünk vissza azokra a téves nézetekre, amelyeket a szerző szükségesnek látott helyreigazítani. A tévtanítás rendszerét az apostol ,,filozófiá"-nak nevezi (2,8). Valószínűnek látszik, hogy maguk a tévtanítók emlegették ezen a néven tanításukat. A szó a szentírásban egyedül itt fordul elő. Bár a kolosséi ,,filozófiá"-ra is jellemző az értelem, a megismerő tevékenység hangsúlyozása, mégsem kell ez alkalommal a nagy görög filozófiai rendszerekre gondolnunk. A hellenizmus korában a „filozófia" szó bármilyen tant, irányzatot jelölhetett. Josephus Flavius zsidó történetíró például a farizeusok, szadduceusok és esszénusok zsidó irányzatait is filozófiai iskoláknak nevezi, nyilvánvalóan a jobb érthetőség kedvéért, tekintettel római olvasóira. (A zsidó háború II. 119.) Ezek szerint tehát a kolosséi „filozófia" is lehetett vallásos tartalmú gondolatrendszer. De ehhez hozzá kell tennünk, hogy bármennyire vallásos jelleget hordozott is magán, a kor divatos filozófiai irányzatai is nyomot hagytak rajta. A kolosséi „filozófia" vallásos megismerése és tisztelete a „sztoiklieia tou koszmou"-ra, azaz a „világ elemei"-re (2,8; 2,20) és az „angyalok"-ra (2,18) irányult. Feltehetően, ez a „filozófia" nem tisztelte istenként ezeket, különben Pál bizonyosan a bálványimá15