Cserháti Sándor: Pál apostolnak a kolossébeliekhez írt levele és Filemonhoz írt levele (Budapest, 1978)

A KOLOSSÉI-LEVÉL MAGYARÁZATA - BEVEZETÉS - 1. A címzettek

Valóságos „átjáróház" volt, ahol vándorló népek, hettiták, kelták, görögök, perzsák és átvonuló hadseregek mind nyomot hagytak maguk után, hol pusztítást, hol néptöredékeket, hol pedig kulturális örökséget. A Szeleukidák, Nagy Sándor világbirodalmának Szíriában székelő örökösei például nagyszámú zsidó települést létesítettek Kisázsia szívében. Mivel Kisázsia kereskedelmi kapcsolatot is teremtett Kelet és Nyugat között — éppen Kolossén át vezetett a Római birodalom legfőbb keleti útvonala —, békés időkben, különösen a földrész termékenyebb vidékein, virágzó gazdasági élet bontakozhatott ki. Kisázsiai volt Midász király is, akinek kezétől minden arannyá vált a legenda szerint. Itt uralkodott az a Krőzus is, akinek gazdagsága és pazarlása közmondásossá lett. A Kolosséi-levél megértése szempontjából Kisázsiának az a szerepe a legfontosabb, amelyet a különböző kultúrák összeolvasztása és közvetítése terén jelentett. Kelet és Nyugat minden szellemi áramlata itt adott egymásnak találkozót. Kisázsia nyugati partjain született meg a görög filozófia, és Kisázsia szívta magába az ősi keleti örökséget hordozó perzsa dualisztikus, a jó és gonosz kibékíthetetlen ellentétén alapuló világnézetet. Kisázsiában vegyültek egymásba a különféle vallási irányzatok is, és ezekből itt születettek új, világhódító kultuszok. Kisázsiáből indult el például a Rómában is népszerűvé lett Attisz és Kübelé kultusz, és a kereszténység későbbi nagy riválisa, a Mithrász-vallás. Azt kell tehát mondanunk, hogy a Kisázsiában fekvő Kolossé és környéke éppen az a hely volt, ahol egy olyan típusú vallási-filozófiai irányzat megszülethetett, mint amilyenre a levélből következtethetünk. Kolossétól északra, a Lükosz folyó másik partján feküdt Hierapolisz, ahol gyógyító forrás fakadt a földből, és ahol a fríg misztériumkultusz centruma kialakult. A levél megírása idején már Apollót tisztelték az ottani szentélyben. Kolossé volt egyébként az egymáshoz közel fekvő három testvérváros — a Jelenések könyvéből ismert Laodiceát és Hierapoliszt kell még ide sorolnunk — a legkisebb. Csupán jóminőségű gyapjúszöveteiről volt nevezetes. Még ezt a jelentőségét is elvesztette, amikor Néró idején,Melanchthon szerint, aki egy ókori írót, Eutrópiuszt idéz, Pál halála után közvetlenül, tehát Kr. u. 66 táján egy hatalmas földrengés elpusztítja a környéket. Pliniusz, aki nem sokkal később járt arra, Laodiceát és Hierapoliszt említi, de Kolossét nem. Később sem mutatkozik sok jele annak, hogy Kolossé újjáéledt volna romjaiból. 11