Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

dése és életveszélyes helyzete megzavarja őket hitükben. A pogány-keresztyéneknek meg kell szabadulniuk attól a hamis képzettől, hogy kedvenceik sorsát az istenek nemcsak egyengetik, hanem meg is óvják a haláltól. Pál hangsúlyozza, hogy szituációja éppen ellenkezőleg a pogánykeresztyének javát szolgálja. Bővebb kifejtése ennek Kol 1,24. MEDITÁCIÓ Pál fogolyként Rómában van. A császárhoz fellebbezett, mint római polgárjoggal rendelkező vádlott és most várja peres ügyében a végső, császári döntést. Bár bizonyos kiváltságokkal rendelkezett — bérelt lakásban lehetett, vendégeket fogadhatott —, de éjjel és nappal bilincs kötötte egy római katonához. Ebben a helyzetben hangzik Pál vallomása: „A Krisztus foglya vagyok!" Ez a keresztyéneknek ún. kettős élete. Mindenki az államhatalom foglyának tekintette, ö azonban magát Krisztus foglyának nevezi. Amikor a Szt. Pál katedrális épült Londonban, az építésvezető megkérdezte egyik munkását: „Mit csinálsz?" — Az válaszolta: „Ezt a nagy követ faragom a megszabott méretre." A másik azt válaszolta: „Dolgozom, hogy pénzt keressek." A harmadik: „Segítek a katedrális építésénél!" Ha valaki egy ügyért szenved, sajnálhatja magát, mint áldozat, tarthatja magát egy nagyszerű eszme harcosának is. Jellemző a szemlélet módja. Legyen számunkra a páli kijelentés példa: Nem Néró császárnak, hanem a Krisztusnak a foglya vagyok! Pál ujjongó hangon számol be a neki adott kinyilatkoztatás nagyszerűségéről, amely szerint Isten szeretete nemcsak a zsidókat, hanem a pogányokat is átöleli jobban, mint „tér és idő"! A kegyelem és az üdvösség az egész emberiség számára készült. Villámcsapásként érte őt ez a felismerés ApCsel 26,18! Tudjuk, hogy a világ legnagyobb gonoszsága emberek és népek között egymás megvetése és a gyűlölködés. Ez nemcsak az antik korra jellemző, hanem ma is érvényes, vö. az „apartheid" számtalan formáját. Annyira új 98