Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

Bevezetés

válaszolt: Pétert, Jakabot, Jánost és még néhány férfibarátomat megkértem, hogy egész életüket szánják rá és mondják el sokaknak. Azokat pedig késztessék arra, hogy szintén adják tovább szeretetem és szenvedésem evangéliumát, amíg a legtávolabbi földrészen is mindenki tudomást szerez erről. — Gábriel elgondolkozva nézett az Ürra, mert nagyon is jól tudta, hogy az emberek milyen nyomorultak, végül megkérdezte Jézustól: De mi történik akkor, ha Péter, Jakab, János elfárad, kedvét veszti? Mi történik akkor, ha azok, akik majd utánuk jönnek a nemzedékek sorában, mindent elfelejtenek? Mi történik, ha a huszadik században ott lent az emberek már nem is tudnak rólad, nem is beszélnek szíved szeretetéről és szenvedéseidről? Nem kellene megváltoztatni tervedet, Uram?! — Jézus végső válasza ez volt: „Nem változtatom meg tervemet. Reájuk bízom magamat!" ... Az efezusi levél központi témája az, hogy az „Egyház" Krisztus Teste s ezért benne láthatóvá kell lennie Krisztusnak. Mit tettél ezért? Mivel álltál útjában? Tudod-e, hogy ma is, miközben soraimat olvasod, az Ür föléd hajol és a régi bizalommal és szeretettel ismétli: „én reátok bízom"!... Én reátok bízom! Ha ilyen nagyszerű és felséges az efezusi levél mondanivalója, akkor miért jutott az újszövetségi könyvek között szinte mostohagyermek sorsára? A páli levelek csúcsa és koronája, a „neki személy szerint adott isteni kinyilatkoztatás" megrendítő vallomása miért nem forrás és éltető erő, miért nem program és mindennapi gyakorlat mind a lokális gyülekezetekben, mind az univerzális egyházban!? Az egyházi helyzetre nézőén keresve az okokat, első helyen látjuk a konfrontációt konfesszionális identitásunk és az ökumenikus elkötelezettségünk között. Huszonöt évi pécsi szolgálatom alatt — főleg kazuáliák után — gyakran hallottam a megjegyzést: „Hát ezek is keresztyének?" Minősíthetetlen tájékozatlanság az alapvető dolgokban, de hát nyilván így tanulták és így tudják még sokan lokális szinten. Ökumenikus összefüggésben is jól ismert Róma álláspontja, 8