Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

KRISZTUSBAN EGYSÉG A MEGHASONLOTT VILÁGBAN 2,11—22 „Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülme­téltek szerint, azok viszont azért nevezik magukat így, mert testükön emberkéz által körül vannak metélve, ti abban az időben Krisztus nélkül éltetek, Izrael kö­zösségétől elkülönítve és mint ígéret szövetségein kí­vül álló idegenek, reménység nélkül és Isten nélkül voltatok, éltetek a világban, most pedig Krisztus Jé­zusban ti, akik egykor ,távol' voltatok, ,közel' kerül­tetek a Krisztus vére által, mert ö a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette és az ö Testében lebontotta a válaszfalat, az ellenségeskedést, miután a törvényt tételes parancsolataival együtt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve, a kettőt egy új ember­ré teremtse önmagában. Megbékéltette mindkettőt egy testben az Istennel, miután a kereszt által meg­ölte az ellenségeskedést önmagában és eljött és bé­kességet hirdetett nektek, a távoliaknak és békességet a közelieknek'. Mert általa van szabad utunk mind­kettőnknek egy lélekben az Atyához. Ezért tehát nem vagytok idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és házanépe Istennek, mert ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus, akiben az egész épület egybe­illeszkedik és szent templommá növekszik az Ürban és őbenne ti is együtt épültök az Isten hajlékává a Lélek által." 82

Next

/
Oldalképek
Tartalom