Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

3. Isten munkája Krisztusban 1,15—3,21

3,21-re hivatkozva magyarázza Chrysostomus után, aki viszont Mt 19,28-ra utalt. A két aoristos együtt igazi. Kérdés, hogyan értendő ez? Hiszen a keresztyének még halandó testben vannak a földön. Így megpróbálták szentségi értelemben értelmezni Róm 6,4-re hivatkozva, de ennek alig van itt lehetősége, ha mégis, úgy érvényes még szentségi értelemben is a kettő egyidejűsége. Käsemann a keresztségre gondolva magyarázta a szöveget, de itt Krisztus és az „Ekklészia", a Fő és a Test viszonyáról van szó, annak is szoros egységéről. Vagy Asmussennek van igaza, aki Kol 3. alapján hangsúlyozta, hogy Krisztus uralkodásában elrejtve részesülünk csupán még. Tán ismét valami gnosztikus mítoszképzetről lenne szó? Mindennél fontosabb, hogy az apostol a megelevenítést, feltámasztást, a mennyei uralkodásba való beiktatást az 5. verssel jelzi: „chariti eszte szeszó menői"! A „charis" Istennek szabad, indokolatlan, irgalmas tette, amely azonban nem merül ki a hivők üdvözítésében, hanem Isten dicsőítésének egyre fokozódó fázisaiban tör a végső céljára. De mit jelent „en toisz ajószin toisz eperchomenoisz"? Talán az „ajónesz" személyi értelemben veendő s akkor gon• dolhatnánk a mennyei világban ámulattal előlépőkre, akik Krisztusnak és az ö testének feltámasztásában és uralkodói pozícióba való helyezésében Isten irgalmának és jóságának gazdagságát szemlélnék? Ez fényesen igazolná a két aoristost. Mégis az „eperchomenois" kifejezés inkább időileg értendő s ez megfelel a páli elgondolásnak, amely szerint Krisztus paruziája után lesz teljesen megismerhető Isten üdvösséget nyújtó munkája. Most még „elrejtett" (Kol 3.) a keresztyének élete Krisztussal az Istenben! MEDITÁCIÓ Nem teológiai fejtegetés szigorú logikai szabályok szerint, inkább mint bővizű patak, árad Isten szeretete az apostol soraiból, keresztezve minden retorikai előírást. Mi is a téma? 74