Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

Az Efezusi levél értékelése

tudjuk, hogy halálos ágyán feküdve újra és újra felolvastatta magának az efezusi levelet. VILMAR a collegium biblicumban azt írja, hogy az efezusi levél az „Egyház" lényegének alapvető kifejtése, páratlan irat az egész újszövetségben. Ernst GAUGLER szerint „szegényebbek lennénk" az efezusi levél nélkül a kinyilatkoztatás ismeretében (Zürich 1966.). M. FISCHER viszont sikertelen kísérletnek tekinti az apostoli kor és az induló egyház határterületén jelentkező és egymással szembefeszülő tendenciák kiegyenlítésében (Göttingen 1973.). Maga részéről nem is tekinti a levelet páli eredetűnek. Viszont, főleg az angolszász területen nagyon népszerű, gyakorlati kommentár sorozatban (The Daily Study Bible 1954—1965) a melegszívű W. BARCLAY az efezusi levelet a keresztyén theológia kulcsának tekinti. Szerinte nélküle zárt ajtó előtt topognánk. Az efezusi levél értékelése szerint a keresztyén gondolkodás csúcsa és koronája. RIENECKER szerint az efezusi levél értékét mindennél magasztosabb témája adja meg. EBERLE szerint Pál apostol két legfontosabb levele a római és az efezusi levél, amelyet Luther is a galata levéllel együtt a legfontosabb páli iratoknak tartott. ZÖLLNER felveti a kérdést: Ha a római levél végezte az áttörést / a reformáció idején, nem lehetséges-e az, hogy az efezusi levél új felfedezése korszakot nyit az egyháztörténelemben? LOHMANN szerint a reformáció korában a hit általi megigazulás került a gyertyatartóba, hogy világítson, a ml időnkben az Egyház fényének kell beragyognia korunkat. RICHTER professzor szerint Istennek a történelemben tett útja végét jelenti az „Egyház" felfedezése! A pozitív értékelést igazolja korunk ökumenikus mozgalma is, amikor egyre^ világosabban „efezusi" alapon fogalmazza meg egy-egy világgyűlés témáját. Ez legmeggyőzőbb az Ε VT legutóbbi és az LVSZ küszöbönálló nagygyűlésével kapcsolatban. A krisztológia és az ekklésziológia olyan ötvözete áll előttünk, amely korunk minden keresztyén és szekuláris problémájára egyszerre ad választ. Egyfelől nemzedékünkben a világ minden népe egymás „szomszédja" lett, annyira közel hozott egy16