Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

Isten világterve szerint. Neki most földi értelemben nincsen keze, lába, ajka, a mienket igényli. A Vele való egység elsősorban a szolgálat szentségében valósul meg. Esztelenség erről megfeledkezni. Lehet valaki többdiplomás ember, ha ezt a bölcsességet nem birtokolja, esztelen és „meggondolatlanul" él. Semmivel sem helyettesíthetjük a Lélekkel való beteljesedést. Mindenféle mámor ördögi, a hazugság atyjának praktikája, akár bor, akár drog, akár eszmei fanatizmus, akár önégető szenvedély. Az istentisztelet felbecsülhetetlen értéke abban van, hogy ezektől mindig újra megszabadít bennünket a Krisztus Lelke által és egyre inkább meghódít az élet számára. Ismét felcsendül a tipikusan páli szemlélet: Hálaadás és ismételten hálaadás! A kifejezés érinti az úrvacsorai közösséget, de azon túlmenően Isten sokféle ajándékára céloz az apostol. MEDITÁCIÓ A legmagasabb mérce ez: Legyetek Isten követői! Alexandriai Kelementől származik a mondat: A keresztyén ember abban gyakorolja magát, hogy olyan legyen, mint Isten. A görögök jól értették Pált: „Mimeszisz" a rétori képzésnek fontos része volt, mert a kiváló szónokok utánzásának művészetét jelölte. Később alkalmazták a színészekre is. Profán hátterű szó, de az apostol tudatosan használja, hogy megértesse olvasóival: Az új élet tanulásában, gyakorlásában, elsajátításában vegyenek példát Istentől! Valóban ennél nincsen magasabb mérce számunkra. Ennek az új életnek minőségét, erkölcsi szintjét fejezi ki továbbá az apostol, amikor szűzi tisztaságról beszél. Abban a világban, amelyben ez éppen nem jelentett erényt, hiszen a szexuális kilengéseket nem tartották bűnnek. Sőt természetesnek tartották, még kultuszi igazolása is volt. Korinthus városában pl. a pogány templomokban százával voltak női papok, akik mint „szent prostituáltak" bevételeikkel a templom pénztárát gyarapították. Cicero egy ízben abszurdumnak 134