Balikó Zoltán: Az efezusi levél (Budapest, 1985)

4. Elhivatáshoz méltó élet 4,1—6,20

« TANÍTÁS A RÉGI ÉS AZ ÚJ EMBER ÉLETÉRŐL 5,1—20 „Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei és járjatok szeretetben, ahogyan Krisztus is szeretett titeket és önmagát adta értünk áldozati ajándékul az Istennek kedves illatként. Ellenben paráznaság, tisztátalanság vagy nyerészkedés még szóba se kerüljön közöttetek, ahogyan ez szentekhez méltó, se szemérmetlenség, se ostoba beszéd vagy kétértelműség: Ez nem illik, hanem inkább a hálaadás, hiszen jól tudjátok, hogy egyetlen paráznának, tisztátalannak vagy nyerészkedőnek, azaz bálványimádónak sincs öröksége a Krisztus és az Isten országában. Senki meg ne tévesszen titeket üres beszédével, hiszen éppen ezekért sújtja Isten haragja az engedetlenség fiait. Ne vegyetek tehát részt ezekben, mert egykor sötétség voltatok, most azonban világosság vagytok az Orbán. Éljetek úgy, mint a világosság fiai. A világosság gyümölcse pedig csupa jóság, igazság és egyenesség. Ítéljétek meg tehát, mi kedves az Ürnak és ne legyen részetek a sötétség terméketlen cselekedeteiben, hanem inkább leplezzétek le ezeket, mert amit titokban tesznek, izokról ugyan beszélni is szégyen, de amit lelepleztek, azt a világosság teszi nyilvánvalóvá, amit pedig nyilvánvalóvá tesz, az mind világosság. Ezért mondja: ébredj fel, aki alszol, támadj fel a halálból és felragyog neked a Krisztus. Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek: ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen ezért ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Ür aka-